Köszöntő

Tehetség, tudás, szorgalom. Csupán erre van szükség a felemelkedéshez, az amerikai álom megvalósításához. Amerika krédóját a meritokráciára adja, de képesek voltak ezt valósággá tenni vagy csak utópia maradt? Fekete Rajmund intézetigazgató az M5 Ez itt a kérdés c. műsorának vendége volt. 

Sikerrel zárult a Kommunizmuskutató Intézet Nagy bűntetthez nagy eszme kell című, középiskolásoknak szóló videópályázata.

A rendszerváltoztatás során sokan gondolhatták, hogy a kommunizmus végre a méltó helyére: a történelem szemétdombjára kerül. Ez azonban nem történt meg. A szembenézést részben a Nyugat fékezte, akadályozta. Egyes kommunista „hősök", mint például Josip Broz Tito pedig a mai napig megbecsülésnek örvendenek. Pedig egyáltalán nem érdemlik meg. Erről szólt a Kommunizmuskutató Intézet hétfő esti rendezvénye a Terror Házában.

Vissza a múltba? Tito-nosztalgia Szlovéniában címmel tartott előadást Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője, a Kommunizmuskutató Intézet rendezvényén. Az eseményen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Tito a szovjet titkosszolgálat kipróbált elvtársa volt, aki elhitette a világgal, hogy egy „nyitott” állam élén áll, és olyan hamis nimbuszt épített föl önmagával kapcsolatban, amellyel végérvényesen le kell számolni. Jože Dežman történész a csernobili robbanáshoz hasonlította a kommunista diktatúrát, amelynek hatásait ma is érezzük. 

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Josip Broz Tito a nemzetközi kommunista mozgalom kipróbált harcosa volt, aki személyesen vett részt a spanyol polgárháború alakításában, irányításában, mégpedig a szovjet titkosszolgálatok megbízásából. Az egykori partizánvezér pribékjei által elkövetett tömeggyilkosságokról nem tudott a világ, mi magyarok a saját – vajdasági – testvéreink elleni 1944-es mészárlásokkal tisztában voltunk, ám évtizedekig hiába vártuk a kommunista Jugoszlávia bocsánatkérését.

Emlékeztetett: Tito harminc évig állt a győztesek által mesterségesen összetákolt délszláv állam élén, és igazi hintapolitikát folytatott: lépéseket tett a Nyugat felé, ám mindvégig megmaradt igazi sztálinista kommunistának, aki elhitette a világgal, hogy állama „nyitott” országként vesz részt a világpolitikában. Schmidt Mária elmondta, Jugoszlávia esetében sem került sor a kommunista bűnösök elszámoltatására, nem volt „jugoszláv nürnbergi per”, sőt a Nyugat mindent megtett annak érdekében, hogy semmiféle számonkérésre ne kerüljön sor a vasfüggöny keleti oldalán. A Terror Háza Múzeum főigazgatója közölte, Titónak Kádár János kinevezésében is lényeges szerepe volt az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően. Schmidt Mária megfogalmazása szerint Tito személye számunkra is érdekes, a Szlovéniában tapasztalható Tito-nosztalgia pedig egy számunkra is káros jelenség, amivel le kell számolnunk. 

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója köszöntőjében rámutatott, a cári Oroszország bukásához hasonlóan váratlan volt a kommunizmus 1989-es összeomlása, s ekkor joggal hihette mindenki: a gyilkos eszme megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára kerül. Ám nem történt meg az igazságtétel, nem számoltatta el a világ a kommunista bűnözőket. Sőt, a kommunizmus napjainkban is legitim ideológia: politikusok, egyetemi professzorok, újságírók vállalják nyíltan ezirányú meggyőződésüket a nyugati világban, az emberek tízmilliói ellen elkövetett bűnöket relativizálják, lekicsinylik. Ezen gondolat mentén törölte el a baloldali szlovén kormány 2023-ban a kommunizmus áldozatainak emléknapját déli szomszédunknál.

Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője előadásában emlékeztetett, Tito marsall mesterséges állama a hazugságra és a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra épült. A második világháborút követően 30 ezer szlovén halt erőszakos halált, Tito kommunista egységei mintegy 250 ezer embert gyilkoltak meg országszerte. A kommunista titkosszolgálat példaként tekintett a Stasira és olyan rendszert épített ki, amelyben 280 lakosra egy titkosügynök jutott, vagyis mindent, és mindenkit megfigyelt Tito állama. 

Emlékeztetett: 1949 után egy év leforgása alatt 196 embert gyilkoltak meg Jugoszlávia nyugati határvidékén, erőszakkal léptek föl az egyház ellen, államosítottak, ezreket ítéltek kényszermunkára, embertelen körülmények között működő táborokat tartott fönt a marsall terrorállama. A történész rámutatott, 750 – korábban eltitkolt – tömegsírt regisztráltak Szlovéniában, amelyben nagyjából 100 ezer áldozat földi maradványait találták meg. Sokuk gyermek volt, és akadtak olyan sírok is, amelyekben sok áldozat leghűségesebb társát, a saját kutyáját is belelőtték a kommunista pribékek.

Dežman felidézte, hogy még 2019-ben is tártak föl tömegsírokat Macesnova Goricánál, az áldozatok tiszteletére pedig emléktáblákat avattak annak ellenére, hogy a jelenleg regnáló baloldali kabinet nem támogatja munkájukat és minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni munkájukat. Az antifasizmusra igent, az antikommunizmusra viszont nemet mondanak. Dežman kifejtette, a társadalom titofil konzervaítv része nem támogatja a konstruktív párbeszéd kialakítását, elzárkózik mindennemű észérv meghallgatásától, és hangosan tapsol akkor, amikor a marsallról elnevezett közterületek nevének átváltoztatását megakadályozza a helyi alkotmánybíróság.

Jože Dežman szerint a rendezvénynek helyt adó Terror Háza Múzeumnak európai szinten sokkal fontosabb a szerepe, mint az Európai Történelem Házának Brüsszelben. „A kommunizmus olyan, mint Csernobil: a robbanás megtörtént, de a hatásait érezzük. A Terror Háza Múzeum kiváló munkát végez” – zárta szavait a történész.