Tehetség, tudás, szorgalom. Csupán erre van szükség a felemelkedéshez, az amerikai álom megvalósításához. Amerika krédóját a meritokráciára adja, de képesek voltak ezt valósággá tenni vagy csak utópia maradt? Fekete Rajmund intézetigazgató az M5 Ez itt a kérdés c. műsorának vendége volt.
Hírek
Sikerrel zárult a Kommunizmuskutató Intézet Nagy bűntetthez nagy eszme kell című, középiskolásoknak szóló videópályázata.
A rendszerváltoztatás során sokan gondolhatták, hogy a kommunizmus végre a méltó helyére: a történelem szemétdombjára kerül. Ez azonban nem történt meg. A szembenézést részben a Nyugat fékezte, akadályozta. Egyes kommunista „hősök", mint például Josip Broz Tito pedig a mai napig megbecsülésnek örvendenek. Pedig egyáltalán nem érdemlik meg. Erről szólt a Kommunizmuskutató Intézet hétfő esti rendezvénye a Terror Házában.
Vissza a múltba? Tito-nosztalgia Szlovéniában címmel tartott előadást Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője, a Kommunizmuskutató Intézet rendezvényén. Az eseményen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Tito a szovjet titkosszolgálat kipróbált elvtársa volt, aki elhitette a világgal, hogy egy „nyitott” állam élén áll, és olyan hamis nimbuszt épített föl önmagával kapcsolatban, amellyel végérvényesen le kell számolni. Jože Dežman történész a csernobili robbanáshoz hasonlította a kommunista diktatúrát, amelynek hatásait ma is érezzük.
Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Josip Broz Tito a nemzetközi kommunista mozgalom kipróbált harcosa volt, aki személyesen vett részt a spanyol polgárháború alakításában, irányításában, mégpedig a szovjet titkosszolgálatok megbízásából. Az egykori partizánvezér pribékjei által elkövetett tömeggyilkosságokról nem tudott a világ, mi magyarok a saját – vajdasági – testvéreink elleni 1944-es mészárlásokkal tisztában voltunk, ám évtizedekig hiába vártuk a kommunista Jugoszlávia bocsánatkérését.
Emlékeztetett: Tito harminc évig állt a győztesek által mesterségesen összetákolt délszláv állam élén, és igazi hintapolitikát folytatott: lépéseket tett a Nyugat felé, ám mindvégig megmaradt igazi sztálinista kommunistának, aki elhitette a világgal, hogy állama „nyitott” országként vesz részt a világpolitikában. Schmidt Mária elmondta, Jugoszlávia esetében sem került sor a kommunista bűnösök elszámoltatására, nem volt „jugoszláv nürnbergi per”, sőt a Nyugat mindent megtett annak érdekében, hogy semmiféle számonkérésre ne kerüljön sor a vasfüggöny keleti oldalán. A Terror Háza Múzeum főigazgatója közölte, Titónak Kádár János kinevezésében is lényeges szerepe volt az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően. Schmidt Mária megfogalmazása szerint Tito személye számunkra is érdekes, a Szlovéniában tapasztalható Tito-nosztalgia pedig egy számunkra is káros jelenség, amivel le kell számolnunk.
Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója köszöntőjében rámutatott, a cári Oroszország bukásához hasonlóan váratlan volt a kommunizmus 1989-es összeomlása, s ekkor joggal hihette mindenki: a gyilkos eszme megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára kerül. Ám nem történt meg az igazságtétel, nem számoltatta el a világ a kommunista bűnözőket. Sőt, a kommunizmus napjainkban is legitim ideológia: politikusok, egyetemi professzorok, újságírók vállalják nyíltan ezirányú meggyőződésüket a nyugati világban, az emberek tízmilliói ellen elkövetett bűnöket relativizálják, lekicsinylik. Ezen gondolat mentén törölte el a baloldali szlovén kormány 2023-ban a kommunizmus áldozatainak emléknapját déli szomszédunknál.
Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője előadásában emlékeztetett, Tito marsall mesterséges állama a hazugságra és a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra épült. A második világháborút követően 30 ezer szlovén halt erőszakos halált, Tito kommunista egységei mintegy 250 ezer embert gyilkoltak meg országszerte. A kommunista titkosszolgálat példaként tekintett a Stasira és olyan rendszert épített ki, amelyben 280 lakosra egy titkosügynök jutott, vagyis mindent, és mindenkit megfigyelt Tito állama.
Emlékeztetett: 1949 után egy év leforgása alatt 196 embert gyilkoltak meg Jugoszlávia nyugati határvidékén, erőszakkal léptek föl az egyház ellen, államosítottak, ezreket ítéltek kényszermunkára, embertelen körülmények között működő táborokat tartott fönt a marsall terrorállama. A történész rámutatott, 750 – korábban eltitkolt – tömegsírt regisztráltak Szlovéniában, amelyben nagyjából 100 ezer áldozat földi maradványait találták meg. Sokuk gyermek volt, és akadtak olyan sírok is, amelyekben sok áldozat leghűségesebb társát, a saját kutyáját is belelőtték a kommunista pribékek.
Dežman felidézte, hogy még 2019-ben is tártak föl tömegsírokat Macesnova Goricánál, az áldozatok tiszteletére pedig emléktáblákat avattak annak ellenére, hogy a jelenleg regnáló baloldali kabinet nem támogatja munkájukat és minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni munkájukat. Az antifasizmusra igent, az antikommunizmusra viszont nemet mondanak. Dežman kifejtette, a társadalom titofil konzervaítv része nem támogatja a konstruktív párbeszéd kialakítását, elzárkózik mindennemű észérv meghallgatásától, és hangosan tapsol akkor, amikor a marsallról elnevezett közterületek nevének átváltoztatását megakadályozza a helyi alkotmánybíróság.
Jože Dežman szerint a rendezvénynek helyt adó Terror Háza Múzeumnak európai szinten sokkal fontosabb a szerepe, mint az Európai Történelem Házának Brüsszelben. „A kommunizmus olyan, mint Csernobil: a robbanás megtörtént, de a hatásait érezzük. A Terror Háza Múzeum kiváló munkát végez” – zárta szavait a történész.
Donáth Anna, a Momentum elnöke, EP-képviselője március 8-án interjút adott a nyugat.hu-nak. Az oldal talán azért lehet ismerős a politika és a közélet iránt érdeklődők számára, mert a portált működtető alapítvány a Nemzeti Információs Központ által nyilvánosságra hozott tavalyi jelentése szerint 12 ezer dollár támogatást kapott az Amerikai Egyesült Államokból. Noha a lap főszerkesztője még tavaly augusztusban is arról panaszkodott a Magyar Narancsnak, hogy a helyi független médiumok sokkal jobban érzékelik az elszigeteltséget, mint a budapesti társaik, ráadásul „vidéken még inkább érződik a nyomás...” – drámai zárszó, bármit is jelentsen ez a gyakorlatban. Főleg annak tükrében megmosolyogtató a rettegés ezen foka Roznár Gyöngyi főszerkesztő részéről, hogy a Mandiner számításai szerint annyira azért nem tragikus a helyzet, különösképpen, ha hozzátesszük a már fent említett 12 ezer dollárt. Ez az a jelentés egyébként, amelyik megállapította, hogy a Demokrata Párthoz, illetve Soros Györgyhöz ezer szálon kötődő Action for Democracy 4 milliárd forint értékben támogatta 2022-ben azt a Márki-Zay Péter vezette horrorkoalíciót, ahol simán megfért egymás mellett a parizeres exnáci a magyar kommunista elit reinkarnációját újraálmodó Apró–Donáth csapattal. Fekete Rajmund intézetigazgató írása a Látószög blogon jelent meg.
Fekete Rajmund intézetigazgató az M2 Petőfi TV Nézzük szét c. műsorának vendége volt.
Jože Dežman, szlovén történész a Napi aktuális vendége volt "Vissza a múltba? Tito-nosztalgia Szlovéniában" című előadása kapcsán.
A kiváló szociológus, Paul Hollander könyvének bemutatója kapcsán Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója közölte: hiába, hogy több mint ötven éve született a mű első fejezete, ma is roppant időszerű, hiszen a nyugati értelmiség a kommunizmus bűneit illetően vakságban szenved, nem hajlandó azokról tudomást venni. Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója pedig világosan rámutatott: a kommunizmus nemhogy nem került a történelem szemétdombjára, hanem legitim ideológiává avanzsált nyugaton, így egyértelműen kijelenthető: a kommunizmus nem halt meg.
A kutató szerint a volt amerikai elnök újraválasztása békét hozhat Európában.
Fekete Rajmund intézetigazgató a HírTv Napi Aktuális című műsorának vendége volt.
A Háttérben legújabb adásában Fekete Rajmund történészt, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatóját, az NKE Amerika Kutatóintézetének tudományos munkatárását kérdeztük arról, hogy mit várhatunk Orbán Viktor és Donald Trump mai találkozójától? Beszéltünk a magyar- amerikai kapcsolatokról, valamint kérdeztük Jared Kushner most magyarul is megjelent Washingtoni napló: Négy év a Fehér Házban Donald Trumppal című kötetéről. Mi zajlott a színfalak mögött?
A szuperkedd lázában ég az Egyesült Államok. Egyszerre 15 államban tartottak előválasztást a republikánusok és a demokraták. A szavazás eredménye alapján dől el, hogy a két párt kit indít majd a november 5-i elnökválasztáson. A témában Fekete Rajmund intézetigazgató volt az M1 vendége.
˝Nagy bűntetthez nagy eszme kell!” címmel indít videópályázatot középiskolások számára az intézet, melynek részleteit Fekete Rajmund igazgató árulta el.
Sokakat meglepett vagy akár egyenesen sokkolt a hír, amikor 2016. november 8-án bejelentették, hogy Hillary Clinton helyett Donald Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok következő elnöke. Hogy miért? Mert a mainstream liberális sajtó, a véleményformálók, valamint a közvélemény-kutatások is már-már technikai KO-val felérő győzelmet jósoltak Hillary Clintonnak és mindvégig azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy ennek a politikán kívülről érkező „buta, lusta és gyerekes” jelöltnek esélye sincs a győzelemre. Azonban a sajtó, a politikai elemzők, a politikusok által sulykolt alternatív politikai valóságot arcul csapta a választás eredménye, Hillary Clintonnak pedig nem sikerült továbbvinnie Barack Obama – egyébként hibás és elavult – örökségét. Fekete Rajmund intézetigazgató írása a Látószög blogon jelent meg.
Donald Trump volt amerikai elnök a republikánus előválasztáson fölényesen nyerte el Dél-Karolinát, így a saját államában verte meg egyetlen riválisát, Nikki Haley-t. Az előrejelzések is Trump győzelmét jósolták, de akkor miért harcol még Nikki Haley? Erről is kérdeztük Fekete Rajmundot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézetének tudományos segédmunkatársát.