Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1933. márc. 20-án született Budapesten. Munkáscsaládból származik. Nős, két gyermeke van. A Posta Műszerész Iparostanuló Iskolájában szerzett szakképzettséget. 1964-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnökként. Elvégezte a gazdasági mérnök szakosítót is, később a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet.
1949-től a Magyar Néphadseregben teljesített szolgálatot, 1951-56 között hivatásos katonatiszt. 1956-tól a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban elektroműszerész. 1964-től tervezőmérnök, 1966-tól üzemvezető. 1969-től gyáregységi főmérnök, 1973-tól termelési igazgató. 1976-tól műszaki igazgató, vezérigazgató-helyettes, 1981-tól a BHG vezérigazgatója. 1986. december 30-án a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki. 1987. december 16-án mentették fel, és ipari miniszter lett. 1989. május 26-án leváltották a miniszteri beosztásából. 1962-től párttag. 1980. március 27. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1933. március 20-án született Budapesten, munkáscsaládban. Gyermekéveit Kispesten töltötte. A második világháborút követően postai műszerésznek tanult. Édesapja a Rákosi-korszakban a magyar szocialista nehézipar megteremtésének céljával felépített Sztálinváros, vagyis a mai Dunaújváros első kommunista tanácselnöke volt. 1949-ben megkezdte kötelező sorkatonai szolgálatát a magyar hadseregben, ahonnan 1956-ban technikustisztként szerelt le. Ezt követően a fővárosi Beloiannisz Híradástechnikai Gyárnál helyezkedett el elektroműszerészként.
1962-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). 1964-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, néhány év múlva pedig gazdasági mérnöki diplomát is szerzett. A jobb érvényesülés érdekében emellett elvégezte a párt saját egyetemét, a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet is. Képzettségének és párttagságának köszönhetően egyre feljebb került a vállalat ranglétráján: először mérnök, majd üzemvezető, utóbb pedig főmérnök, termelési igazgató, végül vezérigazgató-helyettes lett. Kinevezése után négy évvel, 1980 márciusában beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába (KB), így az állampárt 1989. októberi megszűnéséig tagja volt a párt és ezáltal az ország felső vezetésének.
Nem sokkal a KB-ba történt beválasztása után kinevezték a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatójává. Ezt követően egészen 1986-ig – a Minisztertanács elnökhelyettesévé történt kinevezéséig – irányította a vállalatot. Emellett több, a KB mellett működő bizottságba is beválasztották. Tagja lett például a párt személyi ügyeinek legfelsőbb vezetésével megbízott Káderpolitikai Bizottságnak, valamint a párt gazdaságpolitikájának elméleti megalapozásával foglalkozó Gazdaságpolitikai Bizottságnak is.
Egy évvel később, 1987-ben ipari miniszter lett. Saját emlékei szerint a párt főtitkára, Kádár János azt kérte tőle, próbáljon meg minél több pénzt kisajtolni a hazai nagyvállalatokból, hogy ezzel is segítsen javítani az eladósodott ország pénzügyi mutatóin. Ő maga, saját bevallása szerint, kompromisszumokra törekedett, és az ipar területén több változást is megpróbált elindítani, támogatta például a vas- és acélipar leépítését, törekedett az ipari szerkezetváltoztatásra és fontosnak tartotta a világgazdaságba való nagyobb fokú beépülést. A kormányzat gazdaságpolitikában való szerepvállalását továbbra is elengedhetetlennek tartotta, ám úgy gondolta, hogy annak az irányító funkciótól a szabályozás irányába kellene elmozdulnia. A világgazdaságba történő szorosabb integráció jegyében minisztersége idején a kormányzat tárgyalásokat folytatott a japán Suzuki és az amerikai General Motors autógyár esetleges hazai beruházásáról, illetőleg a szovjet személyautó, a Tavria gyártásában való magyar szerepvállalásról. Ezek közül több befektetés már csak a rendszerváltoztatás után valósult meg. A rendszerváltoztatás előtti két utolsó miniszterelnök, Grósz Károly és Németh Miklós kormányának tagjaként szerepe volt az állami vagyon ellenőrizetlen, szervezetlen és áron alul történő eladásában, vagyis a spontán privatizációban, amelynek során számos, jó pártkapcsolatokkal rendelkező vállalatvezetőnek sikerült jelentős személyes vagyont felhalmoznia.
Miután reformer elképzelései miatt a kormányban fokozatosan elszigetelődött, 1989-ben leváltották. Ezt követően visszatért korábbi munkájához, és a telekommunikáció területén helyezkedett el, sőt egy rövid időre, a vállalat 1991-es szétesése előtt, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár vezérigazgatói székébe is visszakerült.
2005. december 7-én hunyt el Budapesten.
Életút, tisztségek:
1949–1951: A Magyar Honvédség katonája.
1951: Elvégzi a Magyar Honvédség (1951. június 1-től Magyar Néphadsereg) tiszti iskoláját.
1951–1956: A Magyar Néphadsereg technikustisztje.
1956. szeptember – 1964: A Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) elektroműszerésze.
1962-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1962: Elvégzi a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem politikai gazdaságtan szakosító tanfolyamát.
1964: A Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) villamosmérnöki diplomát szerez.
1964–1966: A BHG gyártmánytervező-mérnöke.
1966–1969: A BHG üzemvezetője.
1969: A BME-n gazdasági mérnöki diplomát szerez.
1969–1973: A BHG gyáregységi főmérnöke.
1973–1976: A BHG termelési igazgatója.
1976–1980: A BHG műszaki igazgatója, vezérigazgató-helyettese.
1980–1986: A Magyar Tudományos Akadémia Távközlési Rendszerek Bizottságának tagja.
1980 – 1986. december 30. A BHG vezérigazgatója.
1980. március 27. – 1989. október 7. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1982. szeptember 28. – 1986. december 2. A Gazdaságpolitikai Bizottság mellett működő Konzultatív Testület tagja.
1984–1986: A Híradástechnikai Tudományos Egyesület társelnöke.
1986. november 20. – 1988. július 14. Az MSZMP KB Káderpolitikai Bizottságának tagja.
1986. december 28. – 1987. december 8. Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Bizottságának tagja.
1986. december 30. – 1987. december 16. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1987. január – 1988. január: A Gazdaságfelügyeleti Bizottság elnöke.
1987. december 16. – 1989. május 10. Ipari miniszter.
1989: A Hungarocom Kft. felügyelőbizottsági elnöke.
1990. április – 1990. június: A BHG vezérigazgatója.
