Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Művei
A Szabolcs megyei Ibrányban született, 1930. szeptember 18-án. Szülei parasztok voltak. 1951-ben kezdte tanulmányait a budapesti Lenin Intézetben, és ebben az évben lépett be a pártba.
"55-ben végeztem el a Lenin Intézetet, és utána a DISZ budapesti bizottságának munkatársaként a négy művészeti főiskolával foglalkoztam, tehát a Színművészeti Főiskolával, a Zeneművészeti, a Képzőművészeti és az Iparművészeti Főiskolával. Számomra rendkívül gazdag másfél év volt ez, ugyanis vidékről felkerült parasztfiúként közvetlen kapcsolatba kerülhettem a művészetekkel, méghozzá saját korosztályom tagjaival, akik tele voltak jó szándékkal, segítőkészséggel és érdeklődéssel, hogy hát te mit csinálsz?" Októberben átélte a funkcionárius-pánikot. Novemberben "kaptam egy telefont a DISZ budapesti bizottságának munkatársától, Boros Évától, hogy 16-án várnak a pártközpontban. Bementem, és azt kérdezték, van-e kedvem a MEFESZ-ben dolgozni. Mondtam, már alig vártam, hogy dolgozhassak. [...] Szegeden kezdték az újjáalakítását, és ahogyan mi neveztük akkor, jobboldali, reakciós MEFESZ lett, és november 16-a után több, hozzám hasonlóan gondolkodó egyetemi hallgató bekapcsolódásával vált olyanná, hogy közvetlenül nem hirdette ugyan meg a Forradalmi Munkás-paraszt Kormány támogatását, de nem is lépett fel ellene. [...] január 6-án [...] még úgy tűnt, hogy ellenzéki szervezetté alakulunk. Akkor sikerült elhalasztani azzal, hogy még azért gondolkozzunk, és egy hét múlva, nem a kormány szerveként, de a kormány politikáját megértéssel kezelő egyetemi központtá alakult a MEFESZ. Itt dolgoztam. [...] 57 szeptemberére tulajdonképpen csapat nélküli központtá váltunk. [...] Az egyetemi és középiskolai osztály vezetője lettem a KISZ KB-ban, és 1963-ig azon dolgoztam, hogy az egyetemi és középiskolai KISZ-élet élénk legyen, és változatos tevékenységet folytasson, azután aspirantúrára kerültem: Moszkvában tanultam." "[...] amikor már sok időt töltöttem el a DISZ-ben vagy a KISZ-ben, akkor gondoltam rá, hogy kellene most egy kicsit a tudománynak is áldozni, és aspirantúrára kértem magam. A témát, 1956-ot, azért választottam, mert ez volt a legközvetlenebb élményem, és szerettem volna dokumentumok és kutatások alapján ellenőrizni, jól tudom-e, amit tudok." 1966-ban az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján a történettudományok kandidátusa lett.
Hazatérve a Külügyminisztérium Pártbizottságának titkárává választották. 1972 szeptemberében a KB Külügyi Osztály osztályvezető helyettese lett. A KB 1974 június i ülésén kinevezték a KB Külügyi Osztály élére. A XII. kongresszuson (1980 ) beválasztották a KB-ba. Az 1982 június i KB-ülésen a Népszabadság főszerkesztője lett.
A XIII. kongresszuson (1985 ) a visszakerült a pártközpontba, ideológiai KB-titkár és a KB Agitációs és Propaganda Bizottság elnöke lett. Ezzel a kulturális életet 15 esztendőn keresztül irányító Aczél György örökébe lépett.
Felesége 1985-ben autóbalesetben életét vesztette. .
1986 októberében hangsúlyozottan ellenforradalomról beszélt a harmincadik évfordulón, majd novemberben meglehetős feszültséget keltett az Írószövetség kongresszusán. Igyekezett bagatellizálni a szovjet reformok jelentőségét is. A KB 1987 június i ülésén a Politikai Bizottság tagja lett.
Berecz János 1988-ban
Az országos pártértekezleten (1988 május ) az eredeti elképzelés szerint Kádár mellett ő lett volna a főtitkárhelyettes, de másként alakultak a viszonyok. 1988 december i plénumán a KB megszüntette a KB Agitációs és Propaganda Bizottságot és létrehozták a Társadalompolitikai Bizottságot, melynek elnöke Berecz lett. A hagyományos agit-prop terület helyett így hozzá tartozik a kultúra és a tömegszervezetek irányítása.
A KB 1989 április i plénumán kimaradt a Politikai Bizottságból. Jassó : "még a pártapparátus tagjai közül is sokan kifogásolták azt a látványos metamorfózist, amelyen a KB titkára az utóbbi hónapokban keresztülment. Erre utal az is, ahogy kiesett a Politikai Bizottságból. A jelölő Bizottság listájára nem került fel, a KB ülésen viszont engedte jelöltetni magát, ezzel mintegy bizalmi szavazást kérve maga ellen. Nem kapta meg a jelenlevők felének a voksát, így ezen a módon sem kerülhetett a PB-tagjelöltek közé." Felajánlották neki a moszkvai nagyköveti állást, de nem fogadta el. A KB 1989 június i ülésén felmentették ideológiai KB-titkári tisztéből, a július i plénumon leváltották a KB Társadalompolitikai Bizottság éléről. Az ezután létrejött "Összefogás" platform prominense.
További forrás (interjú)
Kommunizmuskutató Intézet
1930. szeptember 18-án született Ibrányban (Szabolcs és Ung vm.), egy gazdálkodó parasztcsalád gyermekeként. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Dombrádon végezte. Vallásos családi hátterét mutatja, hogy tagja lett a cserkészmozgalomnak és a Soli Deo Gloria elnevezésű református diákmozgalomnak is. Középiskolai tanulmányait a nagyhírű Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában kezdte meg, de végül a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően, 1950-től a Debreceni Tudományegyetem magyar–történelem szakán tanult tovább, ahol az ugyanebben az évben alapított kommunista ifjúsági szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) titkáraként aktívan részt vett a diákéletben. Ekkoriban belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP) is. 1951-től a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tudományos szocializmus szakon tanult tovább, majd egy év múlva az újonnan létrehozott, a marxista-leninista ideológia és az orosz nyelv oktatásával foglalkozó Lenin Intézetben folytatta tanulmányait. Az intézetnek ő lett a DISZ-titkára, és emellett az intézmény keretein belül működő pártszervezetben is ellátta a titkári feladatokat.
1955-ös diplomázását követően karrierje a DISZ-ben folytatódott tovább: a szervezet Budapesti Bizottsága tagjaként felügyelte a Képzőművészeti, a Színművészeti, az Iparművészeti és a Zeneművészeti Főiskolát.
DISZ-es funkciójának köszönhetően az 1956-os forradalom és szabadságharc is a fővárosban érte. Saját bevallása szerint az MDP Budapesti Pártbizottságának ostromát követő népítéletek igen mély benyomást gyakoroltak rá, s ennek hatására lett Kádár híve. A forradalom leverését követően, 1956 novemberében belépett az MDP utódpártjaként megalapított Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Mivel a forradalom alatt a DISZ felbomlott, és helyét egy, az állampárttól független érdekvédelmi szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) vette át, a forradalom erőszakos leverését követően a Kádár-kormány célja ennek megszüntetése volt. A törekvés részeseként Berecz belépett a MEFESZ-be, hogy részt vegyen annak elsorvasztásában. Ezt követően, 1957 tavaszán alapító tagja lett a párt új ifjúsági szövetségének, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségnek (KISZ). Hamarosan a szervezet Központi Bizottságban (KB) az Egyetemi és Középiskolai Osztály vezetője lett. KISZ-vezetőként részt vett jó néhány nemzetközi ifjúsági rendezvényen, s ezzel megalapozta azt a kapcsolatrendszerét, amelynek később a külügyi pályán is nagy hasznát vette.
1963 őszétől a Szovjetunió Kommunista Pártja Társadalomtudományi Akadémiájának meghívására három évet Moszkvában tanulhatott. Tanulmányai végén kandidátusi címet szerzett, disszertációját 1969-ben Ellenforradalom tollal és fegyverrel címen nyomtatásban is megjelentették. A túlzásokkal, csúsztatásokkal és ferdítésekkel tarkított propagandisztikus könyv a Kádár János által a forradalom után kiépített rendszer 1956-tal kapcsolatos felfogását kívánta tudományos eszközökkel igazolni, ezért egészen 1989-ig, a Kádár-korszak fennállásáig alapműnek számított. A könyv a hírhedt, a forradalom résztvevőit rágalmazó és a rendszert legitimáló „Fehér könyvek” irányvonalának szofisztikáltabb, tömegeknek szánt verziója volt.
Moszkvai tanulmányait követően, 1966-tól a Külügyminisztérium pártbizottságának titkára lett, így számos fontos külföldi tárgyaláson vett részt. Közreműködött például a Német Szövetségi Köztársasággal való diplomáciai kapcsolatfelvétel előkészítésében, valamint a szocialista országok 1968-as csehszlovákiai beavatkozását megelőző tárgyalásokon is.
Az ország külkapcsolataira még nagyobb befolyása lett, amikor 1972-ben az MSZMP KB Külügyi Osztályának helyettes vezetőjévé, 1974-től pedig vezetőjévé nevezték ki. A magas rangú vendégek, delegációk érkezésekor az MSZMP KB első titkára, Kádár János személyes képviselőjeként mutatta be, ami szintén jelezte komoly politikai súlyát. Ennek ellenére a párt és az ország felső vezetését tömörítő MSZMP KB-nak csak hat évvel később, 1980-ban vált tagjává.
Külügyi és pártkarrierje 1982-ben egy időre megtorpant, mivel őt nevezték ki a MSZMP közel 750 ezer példányban megjelenő napilapja, a Népszabadság főszerkesztőjének. Az újság élén eltöltött rövid kitérőt követően, 1985-ben párton belüli befolyása újra megnőtt, mivel ő lett a KB ideológiai és propagandaügyekkel megbízott titkára, valamint a hasonló feladatokat ellátó Agitációs és Propaganda Osztály, illetőleg az Agitációs és Propaganda Bizottság vezetője is. Ezáltal a kádári kultúrpolitika emblematikus figurája, Aczél György örökébe lépett. Új megbízatása azt is jelentette, hogy ettől kezdve rá hárult az 1980-as években egyre erősödő ellenzéki értelmiség megfékezésének feladata. A rendszerváltoztatás éveiben egyértelműen a párt keményvonalas, változásokat elutasító politikusának számított. Ennek jó példája, hogy személyesen adott utasítást az 1986. március 15-én Budapesten kialakult spontán ellenzéki demonstráció brutális leverésre.
1987-ben az MSZMP legmagasabb döntéshozó szervébe, a KB Politikai Bizottságába (PB) is bekerült; személyében ekkoriban sokan Kádár János lehetséges utódját látták. A rendszerváltoztatás előtti két utolsó kormány alatt az MSZMP egyeduralma mellett kiálló és a többpártrendszert elutasító politikája egyre terhesebbé vált az akkori miniszterelnökök, Grósz Károly és Németh Miklós számára egyaránt; 1989 áprilisában PB-tagságát, majd júniusban KB-titkári pozícióját is elveszítette.
1985-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1989-től, az első szabadon választott kormány 1990-es megalakulásáig, a parlament külügyi bizottságának elnöke volt.
Az MSZMP 1989. októberi megszűnését követően nem lépett be a korábbi párttagok egy része által létrehozott Magyar Szocialista Pártba, sőt novembertől részt vett az MSZMP újjászervezésében. Hamarosan az új MSZMP KB-tagja és a párt parlamenti képviselőcsoportjának vezetője lett. Bár az 1990-es első szabad választásokon ő is indult a képviselőségért, de nem sikerült mandátumot szereznie. A következő évben az MSZMP-ből is kilépett, az aktív politizálással pedig felhagyott, bár 1997 és 1999 között még egy rövid időre tagja lett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. Közben néhány saját vállalkozásba kezdett.
Berecz János a rendszerváltoztatás óta számos könyvet, visszaemlékezést jelentetett meg, amelyekben baloldali elkötelezettségét továbbra is felvállalva igyekezett elemezni a Kádár-korszakot és saját politikusi tevékenységét (Vállalom. 2004; Visszanézve – Szigorúan bizalmas. 2005; Az én rendszerváltásom. 2006; Kádár élt. I–IV. 2008–2012).
Életének 92 évében, 2022. július 7-én hunyt el.
Életút, tisztségek:
1950–1951: A Debreceni Tudományegyetemen a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) bölcsészkari bizottságának titkára.
1951-tól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956 novemberétől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1952–1955: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Lenin Intézetének DISZ-titkára, pártbizottságának agitációs- és propagandafelelőse, valamint alapszervezeti párttitkára.
1955: Diplomát szerez a Lenin Intézetben.
1955 – 1956. október: A DISZ Budapesti Bizottsága politikai munkatársa, a Színművészeti, a Képzőművészeti, az Iparművészeti és a Zeneművészetei főiskola instruktora.
1956. október – 1956. november: Tanársegéd az ELTE Lenin Intézetében.
1957. január – 1957. március: A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének tagja.
1957. március 21. – 1963. szeptember: A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) munkatársa: 1957-től az egyetemi és középiskolai részleg függetlenített politikai munkatársa, 1958 szeptemberétől a KISZ KB Egyetemi és Középiskolai Osztályának megbízott, 1960-tól kinevezett vezetője.
1958: A Magyar Országos Diákbizottság főtitkára.
1963. szeptember – 1966. augusztus: Moszkvában a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Társadalomtudományi Akadémiájának aspiránsa.
1966: Moszkvában megszerzi a történelemtudományok kandidátusa címet.
1966. augusztus – 1972. szeptember 18. Az MSZMP Külügyminisztériumi Bizottságának első titkára.
1972. szeptember 18. – 1974. június 20. Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Külügyi Osztályának helyettes vezetője.
1974. június 20. – 1982. június 23. Az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője.
1980. március 27. – 1989. október 7. Az MSZMP KB tagja.
1982. június 23. – 1985. március 28. A Népszabadság főszerkesztője.
1983: A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára.
1985. március 28. – 1989. június 24. Az MSZMP KB ideológiai és propagandaügyekkel foglalkozó titkára, a KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.
1985. március 28. – 1989. július 28. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának (1988. december 15-től Társadalompolitikai Bizottságának) vezetője.
1987. június 23. – 1989. április 12. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának (PB) tagja.
1985. június 8. – 1990. március 14. Országgyűlési képviselő.
1989. június 30. – 1990. március 14. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.
1989. december 18. – 1991: Az újjáalakított MSZMP KB tagja.
1994–1997: A Patriot Sport Kft. ügyvezető igazgatója.
1995–1999: Az Ezotrade Rt. elnöke.
1997–1999: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) tagja.
