Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1931. január 5-én született. Eredeti szakmája szerszám- és géplakatos.
1955-től a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságán dolgozott. majd 1973-tól a KB munkatársa.
1975-től az MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Pártbizottsága első titkára, később a XXI. kerületi pártbizottság első titkára. 1985 márciusától az MSZMP Budapesti Pártbizottságának tagja.
1980. március 27. és 1985. március 28. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1931. január 5-én született Csepelen (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) egy bakonyszentkirályi parasztlány és egy sváb származású csepeli munkás gyermekeként. Apai ágon a família évtizedek óta itt élt, és szinte minden tagja a helyi üzemek, gyárak valamelyikében kereste kenyerét. A II. világháború befejezésének évében kezdte meg tanulmányait mint szerszám- és géplakatosinas a helyi Weiss Manfréd Acél- és Fémművekben. Mivel szülei a Magyar Kommunista Párt (MKP) tagjai voltak, sőt édesapja a szakszervezetben is szerepet vállalt, számára sem létezett más ideológia, csak a kommunista. Édesanyja a Csepeli Kerékpár- és Varrógépgyárban dolgozott, később az üzem első sztahanovistája lett.
Éppen ezért nem volt meglepő, hogy szintén munkásként dolgozó fiuk 1950-ben belépett a nevet váltott kommunista pártba, a Magyar Dolgozók Pártjá(MDP) s párttagként vonult be katonának, ahol zászlóalja Dolgozó Ifjúság Szövetség-titkára (DISZ) lett, 1951 őszétől mintegy két éven át. A törekvő fiatalt 1955-ben kinevezték a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek (a korábbi Weiss Manfréd Acél- és Fémművek) égisze alatt működő Motorkerékpárgyár pártszervezetének agitációs és propaganda titkárává. Ez a funkciója már bizalmi jellegű feladatnak számított a gyárban és a kerületben. Mivel kiválóan teljesítette a pártfeladatokat, 1955-ben féléves pártiskolára küldték, hogy tökéletesítse ideológiai képzettségét. Végzése után politikai és agitációs tanfolyamokat tartott a gyári munkásoknak, majd 1956-ban eggyel feljebb lépett: a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának politikai munkatársa lett.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlások idején Ernszt továbbra is a Csepel Művek kiemelt pártfunkcionáriusa (politikai munkatárs, pártbizottsági titkár) volt, ám politikai karrierje mellett ez időben még munkásként is dolgozott a gyárban. Ekkor – de később, nyugdíjas éveiben is, már a rendszerváltoztatást követően – „ellenforradalomként” nyilatkozott a szabadságharcról, s a legtovább kitartó csepeli forradalmárokra „randalírozó csürheként” tekintett. Nem tartozott azon egykori MDP-káderek közé, akiknek politikai szolgálataira az 1956-os forradalom leverését követően megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nem tartott igényt. Személyének hírhedt támogatója Földes László volt, aki – egyéb fontos tisztségei előtt és után – 1955–56-ban a nagyüzem párttitkára volt. (Földes a szabadságharc idején nyíltan támogatta az erőteljes fegyveres fellépést a fegyveres forradalmárokkal szemben, és a katonai diktatúra mellett kardoskodott.)
A ’60-as évek végén és a ’70-es években több fontos pozíciót töltött be Csepelen: ezek közül kiemelkedett az üzem pártbizottságának első titkári posztja, amelyet több mint tíz éven át töltött be. A Csepel Vas- és Fémművek – az ország egyik kiemelt üzeme – politikai vezetőjének lenni abban az időszakban szerfölött nagy hatalommal járt. 1980-ban az MSZMP beemelte a Központi Bizottságba; négy évvel később megtették a munkáskerület pártszervezetének első titkárává.
Aktív éveinek 1989. áprilisi nyugdíjazása vetett véget. A rendszerváltoztatást követően visszavonult az aktív politikától. Arról már csak 1991-ben értesülhetett a nyilvánosság, hogyan jutott (új) lakáshoz a ’80-as évek végén a csepeli „erős ember”. 1987 végén adták át a Késmárki út–Vág utcai „munkásőr-lakótelepet”, ahol a 12 öröklakás mellett öt tetőtér-beépítéses sorházi szolgálati lakást is felhúztak. Ez utóbbiak egyikébe költözhetett be Ernszt Antal; a szomszéd lakás pedig Borbély Sándornak, a Munkásőrség országos parancsnokának jutott... Borbély gondolt a jövőre: a lakások szolgálati jellegét saját hatáskörében megszüntette, a rendelkezési jogot pedig átadta a fővárosi és a kerületi tanácsnak. A két szerv Ernsztet és Borbélyt jelölte ki az időközben „szociális bérlakássá” átminősített ingatlanok bérlőivé. A történet 1991-ben a bíróságon végződött, az ítélethirdetésről a sajtó már nem adott hírt.
2015 tavaszán halt meg a fővárosban, május 20-án temették Csepelen.
Életút, tisztségek:
1950-től a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1955: Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek Motorkerékpárgyárában az MDP agitációs- és propaganda titkára.
1955: Elvégzi a féléves pártiskolát.
1956: A Csepel Vas-és Fémművek MDP Pártbizottságának politikai munkatársa.
1957–1958: Szakmájában dolgozik, közben a Motorkerékpárgyár szakoktatási felelőse.
1958–1966: A Csepel Művek pártfunkcionáriusa.
1966–1971: A Csepel Művek Motorkerékpárgyárának pártbizottsági titkára.
1971–1973: Az MSZMP Csepel Vas- és Fémművekben működő bizottságának titkára.
1975. augusztus – 1984. november 28. Az MSZMP Csepel Vas- és Fémművek Bizottságának első titkára.
1975: Elvégzi az MSZMP Politikai Főiskoláját.
1975. július 7. – 1985. május 2. Az MSZMP Budapesti Bizottsága és a Végrehajtó Bizottság tagja.
1980. március 27. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1984. november 28. – 1989. április 8. Az MSZMP Budapest XXI. Kerületi Bizottságának első titkára.
1985. március 28. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.
