Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1926. augusztus 16-án született Debrecenben (Hajdú vm.). A második világháborút megelőző években és a háború idején tanonc volt, majd 1943-tól segédként tevékenykedett egy kisiparos alkalmazásában. Mivel az építőiparban szerzett jártasságot (kőművesek mellett kereste kenyerét), tagja lett – a már az Osztrák–Magyar Monarchia idején is működő – Kövezősegédek Termelő Szövetkezetének.

Magyarország szovjet megszállása után belépett az igen szerény társadalmi – ám annál nagyobb szovjet – támogatással bíró Magyar Kommunista Pártba (MKP). A párt átalakulását követően tagja lett az „új” kommunista pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP), majd 1949-ben a Malomipari Trösztnél helyezkedett el ellenőrként. (Az 1950-es évek államosítási hulláma természetesen a malmokat sem kerülte el; ennek során számtalan műemléki értékkel bíró malom, patakmalom – például Pest egyetlen vízimalma, a rákospalotai Liva – lett az enyészeté.)

A malomiparból az útépítés felé irányította a párt: 1950-ben a Debreceni Útfenntartó Vállalatnál lett szakszervezeti titkár. Miután politikai értelemben jól teljesített, előrébb léphetett: az építők szakszervezetének megyei titkára lett. Később átirányították a kiemelten kezelt munkásmegyébe, Borsod-Abaúj-Zemplénbe, ahol hasonló funkciót töltött be. Az erőteljes – szovjet mintájú – iparosítás és a hatalmas ipari beruházások korában egyik meghatározó személye volt a megyei építőiparnak. Ekkoriban lett tagja a Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT). Tudvalévő, hogy a SZOT 1948-as létrehozásával párhuzamosan a kommunista hatalom az ágazati szakszervezeteket elsorvasztotta és minden munkásképviseletet ellenőrzése alá vont.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanácsának titkárává választották.

1964-től annak ellenére léphetett még magasabbra, hogy az MDP-időkben is szakszervezeti vezető volt: megkapta az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkári székét. Pozícióját egészen az 1980-as évek végi nyugdíjazásáig megőrizte. 1964-ben elvégezte az Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának hároméves pártfőiskoláját – ez a kiváltság nem illetett meg minden kádert. 1967-ben tagja lett a SZOT Elnökségének. Szakszervezeti állása mellett a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián is tanult (ennek pontos okáról nincsenek információk). 1975 és 1988 között tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának. Az 1989 novemberében a SZOT Országos Tanácsának ülésén az építők szakszervezete nevében ellenezte a szakszervezeti szövetség szervezeti átalakítását, a Szakszervezetek Országos Koordinációs Tanácsa létrehozását.

A rendszerváltoztatást követően aktívan nem politizált, 2009. május 10-én halt meg a fővárosban.

Életút, tisztségek:

1946-tól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1950–1951: A Debreceni Útfenntartó Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára.

1951–1952: Az Építők Szakszervezete Hajdú-Bihar megyei területi szervezetének elnöke.

1952– 1958: Az Építők Szakszervezete Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területi bizottságának elnöke, majd titkára.

1953. március 2. – 1990. március 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) tagja.

1958 – 1963. december 20. A Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácsának elnöke.

1961–1964: A Szovjetunió Kommunista Pártja Pártfőiskolájának hallgatója.

1963. december 20. – 1990  Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, majd elnöke.

1967. május 6. – 1989. november 9. A SZOT Elnökségének tagja.

1975. március 22. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.