Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1905. szeptember 2-án született Ménesen (Arad m.) Apja, Harmati Sándor vincellér, anyja Must Katalin. Az elemi iskola után a gyöngyösi állami gimnázium 4 osztályát végezte el.
1926-ban Budapesten szerszámlakatos segéd, 1928-tól 1946-ig a Magyar Radiátorgyárban mintakészítő lakatos. 1934-től az illegális KMP tagja, 1945-ben a radiátorgyári kommunista pártszervezet titkára. 1948-ban az MDP X. kerületi pártbizottságának, majd 1949 februárjában az MDP Borsod megyei pártbizottságának első titkára. 1949-ben országgyűlési képviselővé választották.
Az MDP 1951-es kongresszusán a Központi Bizottság póttagja lett (1951. március 1. és 1954. május 30. ). 3 éves pártfőiskolát végzett, államvizsgázott és tanári oklevelet szerzett (politikai gazdaságtan és filozófia). 1954 decemberében megválasztották a X. kerületi tanács VB elnökének. 1957 októberében a HNF országos titkára. 1957. június 29. és 1966. december 3. között az MSZMP Központi Bizottsága tagja volt, 1947-1971 között több cikluson kersztül országgyűlési képviselővé választották.
Kommunizmuskutató Intézet
1905. szeptember 2-án született a borászatáról híres Ménesen (Arad vm., ma Miniș, Románia) paraszti családban. Alapfokú iskoláját Gyöngyösön (Heves vm.) végezte (elköltözésének okairól pontos információk nem állnak rendelkezésre), majd a fővárosba került, ahol kitanulta a lakatosságot és a szerszámkészítő szakmát is.
A Magyar Radiátorgyárban helyezkedett el szakmájában, itt ismerkedett meg a baloldali mozgalmakkal. 1926-ban belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, amelynek kispesti szervezetében tevékenykedett. 1934-ben kapcsolatba került Weisshaus Aladár kommunista csoportjával, majd 1938-ban a Kommunisták Magyarországi Pártjával; egy üzemi pártsejt vezetőjeként tevékenykedett. (Párttagságát később csak 1945-től ismerték el.)
A második világháborús idején besorozták katonának, és a keleti fronton vetették be a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katonájaként. Politikai tevékenysége miatt büntetőszázadba került. 1944-ben azonban újra itthon volt és aktív tagja lett az ellenállásnak.
1945-ben belépett a szovjetek által igen erősen támogatott Magyar Kommunista Pártba (MKP), és a kispesti szervezet vezetőségi tagja lett. Korábbi munkahelyén, a kőbányai radiátorgyárban az üzemi bizottság második embere és MKP-titkára volt. A káderhiányos időkben vidékre küldte a párt: Abaúj vármegyében lett a párt számára kiemelkedő fontosságú földosztást felügyelő miniszteri biztos.
1947-ben a Magyar Textilgyár pártszervezetének titkári posztjára került, majd az erőszakos pártegyesítés évében (1948) – amikortól ő maga is az „új” kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja lett – a X. kerületi pártbizottság káderosztályát vezette; ez kiemelten fontos pozíciónak számított minden pártszervnél. Egy évvel később ő lett a kerület párttitkára. Ugyanebben az évben (1949-ben) egykori miniszteri biztosi területe szomszédságába, Borsod-Gömör vármegyébe irányította a párt, itt lett a megyei pártbizottság titkára, majd az 1950-es megyerendezést követően az összevont terület (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) helyi pártbizottságát vezette. Ideológiai képzését elősegítendő, pártfőiskolát végzett, s ezzel párhuzamosan két alkalommal is bekerült a súlytalanul működő törvényhozásba, egyszer a Magyar Függetlenségi Népfront, másodszor a Hazafias Népfront listájáról.
1953 elején távozni kényszerült a megyei első titkári tisztségből, mert Kovács Istvánt, a felső pártvezetésből akkor kiszorult régi kádert hozták a helyére. Sokkal súlytalanabb pozícióba helyezték, gyors egymásutánban két budapesti üzemet is igazgatott. Egy évvel később újra egykori állomáshelyén, Kőbányán találjuk: a X. kerületi tanács végrehajtó bizottsági elnöki székébe ültette a párt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően azonnal kiállt a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) mellett; fő pártszervező lett Kőbányán. Az év decemberétől vezette a párt kerületi ideiglenes vezető testületét, és bekerült az MSZMP akkor kilenctagú Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságába is, olyan ortodox kommunisták társaságában, mint a kádári megtorlások egyik fő felelőseként számon tartott Biszku Béla, vagy a Kádár-rendszer kultúrpápájaként emlegetett Aczél György. Tevékenyen részt vett a Munkásőrség felállításában, megszervezésében, s ő maga is tagja volt a rendszer pretoriánus gárdájának.
1957 nyarán tanácsi funkciójából áthelyezték; ekkor lett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Ráadásként beemelték a párt Központi Bizottságába; e kiemelten fontos testületnek egészen 1966-ig maradt tagja.1968-as nyugdíjazását követően már csak viszonylag súlytalan, komoly politikai szereppel nem bíró szervezetekhez került, mint a Magyar Szolidaritási Bizottság és az Országos Béketanács.
A rendszerváltoztatást követően, 1994. február 2-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1928-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), 1934-től a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1945. januártól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1937: Az MSZDP kispesti szerveztében a végrehajtó bizottság tagja.
1945 – 1947. május: Az MKP Kispesti Bizottságának tagja, a Magyar Radiátorgyár Rt. MKP-bizottságának titkára, a kispesti képviselőtestület tagja.
1945. tavasz: Abaúj vármegyében a földosztás miniszteri biztosa.
1947. május – 1947. ősz: A Magyar Textipar MKP-szervezetének titkára.
1947. ősz – 1948. június: Az MKP Budapest X. Kerületi Bizottsága Káderosztályának vezetője.
1948. június – 1949. január: Az MDP Budapest X. Kerületi Bizottságának titkára.
1949. január – 1950. március 12. Az MDP Borsod-Gömör Megyei Bizottságának titkára.
1949. június 8. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.
1950. március 12. – 1953. február 26. Az MDP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának első titkára.
1951. március 2. – 1954. május 30. Az MDP Központi Vezetőségének póttagja.
1953. március – 1954. december: Gyárigazgató Budapesten.
1954. december – 1957. július: Budapest X. Kerületi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke.
1956. november – 1957. június 29. Az MSZMP Budapest X. Kerületi Ideiglenes Intéző Bizottságának (IIB) elnöke.
1956. december 8. – 1957. június 29. Az MSZMP Budapesti IIB tagja.
1957. április – 1968. április 19. A Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának (OT) titkára.
1957. június 29. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1958. november 26. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.
1968. április 19. – 1976. szeptember 19. A HNF OT Elnökségének tagja.
1968. május – 1984. A Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke.
1984-től: Az Országos Béketanács alelnöke.
