Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1924. szeptember 15-én született. 1945-ben az MKP budapesti bizottságán kezdett el dolgozni (a pártőrség állományában), majd 1948-tól az MKP Szervező Bizottságának lett a munkatársa. 1953-58 között elvégezte a jogi egyetemet.
1952-54 között az MDP KV Adminisztratív Osztályának helyettes vezetője, majd 1954-től 1956-ig - mint az ÁVH határon túli felderítésének vezetője - belügyminiszter-helyettes lett. 1957-től a Magyar Rádió és Televízió főosztályvezetője (a Politikai Adások Főszerkesztőségén), 1959-től elnökhelyettese, 1974-től a Magyar Rádió elnöke volt.
Az MSZMP KB tagja volt 1975. március 22. és 1988. május 22. között. Az 1988-as pártkonferencia után nyugdíjazták.
Kommunizmuskutató Intézet
1924. szeptember 15-én Budapesten született, egy kereskedelmi alkalmazott családjában. Négy gimnáziumi osztályt végzett, majd 1938-től fémesztergályos szakmát tanult. 1941-től segédként dolgozott, 1943-ban lett a vasasszakszervezet tagja. 1944 tavaszán behívták munkaszolgálatra, novemberben a Józsefvárosi pályaudvaron egy Wallenberg-féle svéd útlevéllel kerülte el a bevagonírozást (az ekkor elhurcoltak közül senki sem élte túl a holokausztot). A főváros szovjet megszállásáig az ún. nemzetközi gettó (a mai pesti Újlipótváros) egyik védett házában bujkált.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), már ettől az évtől a pártapparátus alkalmazottja lett, igaz, először kisegítő munkakörökben dolgozott. 1946-ban elvégzett egy háromhetes pártiskolát. 1947 márciusától 1948 novemberéig a Magyar Kommunista Párt/Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Nagy-budapesti Pártbizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának politikai munkatársa volt, majd 1950 szeptemberéig az MDP Szervező Bizottságán foglalkoztatták. 1952-ben befejezte tanulmányait a kétéves Pártfőiskolán.
1952 nyarán, mindjárt végzése után, kulcspozícióba helyezte a párt: az apparátus egyik legfontosabb részlege, a fegyveres testületeket (köztük a belügyi és állambiztonsági szerveket) felügyelő és irányító Adminisztratív Osztály helyettes vezetői posztjára került.
1954 augusztusában, Rákosi Mátyás személyes előterjesztésére, kinevezték államvédelmi ezredessé, egyúttal a Belügyminisztériumba helyezték, ahol a II. (Hírszerző) Osztály vezetője lett. (Az osztályt 1955 őszén főosztállyá szervezték át.) Három helyettese közül kettejük (Rajnai Sándor és Farkas Vladimir alezredesek) nevét később a szélesebb közvélemény is megismerhette.
1955 decemberében még feljebb lépett az „erőszakminisztérium” apparátusában: kinevezték a miniszter helyettesévé, egyúttal megbízták az ekkor felállított I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnökség vezetésével. Ezzel a miniszter állambiztonsági helyettese, Dékán István vezérőrnagy után, a második ember lett az állambiztonság szervezeti rendjében.
A forradalom alatti tevékenységéről vajmi keveset tudunk. Annyi biztos, hogy október 26-án a pártközpontban tárgyalt Pozsár Istvánnal, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság vezetőjével. Valószínűsíthetjük, hogy később, a többi belügyes és államvédelmi vezetővel együtt, talán Tökölön, a szovjet katonai parancsnokságon keresett menedéket, miután Nagy Imre október 28-án a rádióban bejelentette az ÁVH (valójában a BM állambiztonsági részlege) feloszlatását. (Noha ennek jogi formában történő megerősítése ekkor még elmaradt, az államvédelmi apparátus vezetőin és tagjain bizonytalanság lett úrrá, sokan közülük átálltak a szovjetek oldalára. Bizonyosan Tökölön tartózkodott Piros László belügyminiszter, valamint Rajnai Sándor alezredes, a BM Hírszerző Főosztályának vezetője, utóbb a Nagy Imre-per szervezője.) Szintén csak feltételezhetjük (bár ezt személyes visszaemlékezések megerősítik), hogy november 3-án ő is jelen volt a szovjet csapatkivonás részleteiről tárgyaló, Erdei Ferenc és Maléter Pál vezette magyar kormánydelegáció tagjainak letartóztatásánál.
A továbbiakról még kevesebbet tudunk. Annyit bizonyosan, hogy Münnich Ferenc, a Kádár-féle bábkormányban a fegyveres erők minisztere, december 16-án felmentette miniszterhelyettesi tisztségéből, s vele együtt az összes miniszterhelyettest.
Aztán rövid ideig vasesztergályosként a Fémtömegcikk Ktsz-nél dolgozott. Valamikor 1957 tavaszán belépett az új állampártba, a Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP), amelynek vezetői hamarosan reaktiválták – igaz, nem belügyi, hanem agitprop-vonalon. Megtették (ki tudja, miért éppen őt?) a Magyar Rádió és Televízió (MRT) agitációs és propaganda főosztályának vezetőjévé.
1959 végén az MRT első elnökhelyettesévé, ezzel a Magyar Rádió vezetőjévé nevezték ki. Pozíciójából fakadóan a kádári tömegtájékoztatás egyik kulcsfigurája lett.
1974 után, amikor szervezetileg is kettévált a rádió és a televízió, elnökként vezette tovább az önálló Magyar Rádiót. Tisztségéből csak 1988. júliusban távozott; ekkor nyugdíjba vonult. Egyedülálló karrier az övé: talán nincs más magas rangú káder, aki – persze Kádárt, Apró Antalt és néhányukat leszámítva – egy év híján három évtizedet töltött volna egy országos hatáskörű (ráadásul kulcsfontosságú) állami szerv élén!
Az MSZMP Központi Bizottságának 1975 és 1988 között volt tagja. 1983-tól a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága, 1985-től a KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség, 1986-tól a Káderpolitikai Bizottság tagja volt. 1970-től tagja volt a párt elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának.
85. születésnapjára, 2009-ben egykori munkatársai könyvet adtak ki tiszteletére; a kötetbe 85-en írtak megemlékezést.
2014. december 4-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1957 tavaszától a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947. március – 1948. november: Az MKP (1948. június 12-től MDP) Nagy-budapesti Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának politikai munkatársa
1948. november – 1950. szeptember: Az MDP Központi Vezetősége (KV) Szervező Bizottságának munkatársa.
1950. szeptember – 1952. június: Elvégzi a kétéves Pártfőiskolát.
1952. július – 1954. szeptember: Az MDP KV Adminisztratív Osztályának helyettes vezetője.
1954. szeptember 18. Kinevezik államvédelmi ezredessé.
1954. szeptember 18. – 1955. december 16. A Belügyminisztérium (BM) I. (Államvédelmi) Főcsoportfőnöksége II. (Hírszerzési) Osztályának vezetője.
1955. november 7. Megkapja a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést.
1955. december 16. – 1956. december 7. A BM I. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének vezetője, a belügyminiszter helyettese.
1957. június – 1959. október: A Magyar Rádióhivatal (1957. augusztus 18-tól Magyar Rádió és Televízió Vállalat) Agitációs és Propaganda Főosztályának vezetője.
1958. június: Diplomát szerez az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán.
1959. október – 1974. szeptember 12. A Magyar Rádió és Televízió elnökének első helyettese.
1974. szeptember 12. – 1988. július 31. A Magyar Rádió elnöke.
1975. március 22. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1983. július 6. – 1988. július 14. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1985. április 23. – 1988. július 14. Az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség tagja.
1986. november 20. – 1988. december 15. Az MSZMP KB Káderpolitikai Bizottságának tagja.
