Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1906. n született Budapesten. Hatgyermekes családból származik, apja kovács-tanoncoktató volt.
Lakatosinasként a MÁVAG Mozdony- és Gépgyárban dolgozott, 1925-ben szabadult és mint ifjú szakmunkás belépett a vasasszakszervezetbe. 1944-ig a szakszervezeti mozgalomban dolgozott, majd 1944-től a KMP tagjaként vett részt az ellenállási mozgalomban. A nyilasok 1944. október 15-én letartóztatták, de sikerült elmenekülnie.
Szovjet megszállás után a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár üzemi bizottságának volt az elnöke, majd 1946-tól ugyanott igazgató lett. A Lenin Kohászati Művek élére 1947-ben került. 1951-től az Országos Tervhivatal első elnökhelyettesi posztját töltötte be, 1955. januárjában pedig kohó- és gépipari miniszterhelyettessé nevezték ki. Ebben a beosztásában dolgozott haláláig.
Az MDP KV tagja volt 1954. május 30. és 1956. október 30. között. 1960 februárjában, 53 éves korában halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1906. november 4-én született Budapesten, hatgyermekes családban; apja kovácssegéd volt. Négy polgári iskolai osztályt végzett. 1921-ben került a budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyárba tanoncnak, 1925-ben lakatos szakmát szerzett. Két évtizedet töltött a gyárban munkásként, közben két alkalommal járt Franciaországban is dolgozott.
Fiatal korától részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1944 őszén tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak (MKP), bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A nyilasok kétszer is elfogták, de sikerült megszöknie.
A szovjet megszállás után elnöke lett a MÁVAG Mozdony- és Gépgyár üzemi bizottságának. 1947 végén mint megbízható kommunistát a MÁVAG diósgyőri kohászati üzemének (később Lenin Kohászati Művek) igazgatójává nevezték ki. Ekkoriban természetes volt, hogy a munkásmegye ipari létesítményeinek élére kizárólag szilárd meggyőződésű kádert ültetett a párt. 1951-től az ország gazdasági életében központi szerepet játszó Országos Tervhivatal első elnökhelyettesi posztját töltötte be, noha semmiféle magasabb fokú képzettsége nem volt. 1955 januárjában pedig kohó- és gépipari miniszterhelyettes lett; e pozíció a kiélezett hidegháborús helyzetben kiemeltnek számított. Ebben a beosztásában dolgozott haláláig.
1954 tavaszán beválasztották az Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségébe.
1956. november–decemberben régi munkahelyén, Diósgyőrben ténykedett a termelés beindítása érdekében.
1960. február 12-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1921–1945: A budapesti MÁVAG-ban lakatos.
1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945 – 1946. november: A budapesti MÁVAG Mozdony- és Gépgyár Üzemi Bizottságának elnöke.
1947. november 29. – 1952. augusztus 30. A diósgyőri MÁVAG Kohászati Üzemek igazgatója, majd vezérigazgatója.
1952. augusztus 30. – 1955. január 3. Az Országos Tervhivatal első elnökhelyettese.
1953. július 3. – 1960. február 12. Országgyűlési képviselő.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1955. január 3. – 1960. február 12. A kohó- és gépipari miniszter helyettese.
