Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1896. január 11-én született Szekszárdon. Tisztviselő, majd építészmérnök. 1914-1919-ben a Ganz-gyárban üzemi kalkulátor. Részt vett a Tanácsköztársaságban, vörös katona volt.
1919-1922 között börtönben tartották, majd 1922-1948 között a Szovjetunióban dolgozott, ahol mérnöki diplomát szerzett, 1948-ban tért haza, s az építőipari igazgatóság tanácsadója lett. 1948-1949-ben a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgatója, 1949-1950-ben minisztériumi osztály-, majd csoportfőnök az építés- és közmunkaügyi, illetve az építésügyi minisztériumban. Építésügyi minisztériumi államtitkár 1950-1951 között, az építésügyi miniszter első helyettese 1951-ben, építésügyi miniszter 1951-1956 között. 1956 után diplomáciai pályára lépett. Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet és kairói magyar nagykövet 1957-1963-ben (a Szudáni Köztársaságba is akkreditálva), rendkívüli követ és meghatalmazott miniszterként Yemen Muttawakili Királyság területére is akkreditálva 1959-1962-ben. Addisz Abeba-i magyar követ is 1959-1963 között, majd a Jemeni Arab Köztársaságba is követként akkreditálva 1962-1963-ban.
1966. szeptember 30-án hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1896. január 11-én született Szekszárdon, egy munkáscsaládban. 1914-ben a Ganz és Társa-Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt-nél helyezkedett el kalkulátorként. A munkásmozgalomba tizenkilenc évesen, 1915-ben kapcsolódott be, 1918 őszén egyik alapítója volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP).
Részt vett az első kommunista diktatúra, a Tanácsköztársaság harcaiban és szolgált annak Vörös Hadseregében is. A bukást követően letartóztatták, tizenkét évi fegyházra ítélték, ám 1922-ben szabadulhatott. Szovjet közbenjárásra – egy fogolycsere keretében – kiengedték, majd a Szovjetunióba távozott, ahol néhány évvel később építészmérnöki oklevelet szerzett. A szovjet állam több kiemelt építkezésén dolgozott. Részt vett az erőszakos iparosítás kivitelezésében.
1948 nyarán tért vissza Magyarországra, belépett a Magyar Dolgozók Pártjába (MDP), amely kinevezte a Gyárépítési Ipari Központ vezérigazgatójává.
1949-ben országgyűlési képviselő lett, és több funkciót is ellátott az Építésügyi és Közmunkaügyi Minisztériumban. Az erőteljes hazai iparosítás egyik kulcsfigurájának számított, aki ezen érdemeiért 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Miniszterségének egyik legnagyobb beruházása Sztálinváros felépítése volt az egykori Dunapentele helyén. A város kiemelt stratégiai beruházásnak minősült az 1950-es években. Szerepét mi sem jelzi jobban, mint például az, hogy labdarúgócsapata a legmagasabb osztályban, az NB1-ben is megfordult; a párt és az állami szervek módfelett támogatták a várost.
1950-ben kinevezték az Építésügyi Minisztérium államtitkárának, egy évvel később a miniszter első helyettesének, 1951. október 6-án pedig miniszternek. Tárcavezetősége idején indult el a kelet-nyugati (M2) metróvonal építése, ám a hidegháborús fegyverkezési verseny, illetve az erőltetett nehézipari beruházások miatt nem maradt fedezet a földalatti megépítésére.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc bukását követően a régi-új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) nem tartott igényt miniszteri szolgálataira, diplomáciai vonalra helyezték. „Bukásában” egyértelmű szerepe volt abban, hogy a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett időszak erőszakos politikájának egyik emblematikus figurája volt.
Az ’50-es évek végén, és a ’60-as évek elején több afrikai és ázsiai országban látta el a Magyar Népköztársaság hivatalos képviseletét. 1963-ban nyugdíjazták.
Hetvenéves korában, 1966. szeptember 30-án halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1918-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1948 – 1949. június: A Gyárépítési Központ igazgatója.
1949. június – 1950. május: Az Építésügyi és Közmunkaügyi Minisztérium ipari központjának vezérigazgatója, osztályfőnöke, a minisztérium csoportfőnöke.
1950. május 5. – 1951. január 26.: Az Építésügyi Minisztérium államtitkára.
1951. január 27. – október 5.: Az építésügyi miniszter első helyettese.
1951. október 6. – 1956. október 27.: Építésügyi miniszter.
1957. október 6. – 1963 december 4.: A Magyar Népköztársaság kairói nagykövete.
1959. augusztus 5. – 1963. április 24.: A Magyar Népköztársaság rendkívüli követe az Etióp Császárságban.
1963. április – december 4.: A Magyar Népköztársaság kairói nagykövete, egyben a Magyar Népköztársaság képviselője a Szudáni Köztársaságban, és a Jemeni Arab Köztársaságban.
