Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1914. június 22-én született Nagygúton. Apja erdész, aki elesett az első világháburúban, anyja cseléd volt. Négy osztályt végzett, közben répát kapált a Stark-tanyán. 14 évesen szolgának állt, majd Nagypaládon folytatta cselédséget.
Katonának állt, a csehszlovák hadseregben letöltött szolgálat után erdésznek vették fel. Az ukrán frontra került egy kerékpáros zászlóaljjal. 1943. január 17-én hatalmas erejű szovjet áttörés után hadifogolytáborba került. Juzsáról delegátusként jutott a krasznogorszki táborba, ahol megalapította a nemzeti bizottságot. A magyar légió nem alakult meg. Kransznogorszki antifasiszta iskolát végzett, majd a Fjodorov partizáncsoportjához került a pinszki mocsarakba. 1944 január elsején érkezett a táborba. Részt vett a csoport összeállításában. Debrecenbe, majd 1945. január 13-án Budapestre ment egy partizáncsoport parancsnokaként. {ewc MVAUDDLG, ViewerAudio, uszta.wav}
A kommunista pártközpontban dolgozott (a pártőrség vezetőjeként), majd a Karolina úti pártiskola megteremtése után odakerült fél esztendőre. Zemplénbe küldték megyebizottságra, majd 1947-től a megye főispánja lett. A két párt egyesülése után a néphadseregbe ment. Tanfolyamot végzett, majd ezredesi rangban harckocsizó ezred parancsnoka lett, egy évvel később hadosztály, majd gépkocsizó lövészhadtest parancsnoka.
1950-ben vezérőrnagy, 1952-ben a magyar néphadsereg páncélos alakulatainak parancsnoka. 1954-ben Moszkvában tanul a Vorosilov Akadémián. Hazatér, a forradalom leverése után a katonai tanács elnöke lesz, majd a honvédelmi miniszter első helyettese.
Az MSZMP KB tagja volt 1956. november 10. és 1966. december 3. között. 1966-tól az MSZMP KEB tagja lett. 1949-től kezdve többször megválasztották országgyűlési képviselőnek. 1962-től az MHS elnökre, 1967-től az MHSZ elnöke, majd főtitkára. Innen kerül a Partizánszövetség élére 1969-ben, majd 12 év után nyugdíjba vonul 68 éves korában.
Kommunizmuskutató Intézet
1914. június 22-én született Nagygúton (Bereg vármegye) szegényparaszti családban. Apja az első világháborúban meghalt.
A négy elemi osztály elvégzését követően, 1925-től gazdasági cseléd, majd juhászbojtár volt. 1935-1936-ban a csehszlovák hadseregben teljesített katonai szolgálatot. 1937-ben erdésznek állt a Latorca Rt. Igazgatóságának alkalmazásában, 1940-ben tett erdész szakvizsgát.
Magyarország hadba lépését követően besorozták, a keleti frontra került, a 8. kerékpáros zászlóaljban teljesített szolgálatot. Az 1943-as doni áttörés idején szovjet hadifogságba esett. Kommunista meggyőződésűként antifasiszta iskolát végzett a hadifogolytáborban, és fegyveres (partizán) kiképzést kapott.
1944-ben egységével fegyveres harcokban vett részt az Ukrán SZSZK területén; az időközben Rákóczira keresztelt csoporttal különböző diverzáns akciókat hajtottak végre Kárpátalján. Hazatérését követően a Magyar Kommunista Párt Gazdasági Osztályának munkatársa lett, majd az MKP színeiben megválasztották Zemplén vármegye főispánjának.
1948-ban – mindennemű katonai előképzettség nélkül – átvezényelték a honvédség (1951-től Magyar Néphadsereg) állományába, ahol egy év múlva ezredesi rendfokozatot kapott. Az időközben létrehozott Magyar Dolgozók Pártja egyik fontos katona-kádere lett, akinek komoly szerepe volt a Magyar Néphadsereg működtetésében, majd az 1956-os megtorlásokban.
1949-ben ezredessé, egy évvel később vezérőrnaggyá nevezték ki, ekkor a néphadsereg páncélos fegyvernemének egyik kiemelt tisztje lett. 1952-ben a Magyar Néphadsereg páncélos egységeinek parancsoki tisztét kapta meg, akit ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy 1954-ben Moszkvába vezényelték, ahol a Vorosilov Katonai Akadémián tanulhatott. 1956. október 29-én tért haza a magyar fővárosba, ahol személyesen Kádár János bízta meg a Honvéd Karhatalom felállításával. A Honvédelmi Minisztérium Katonai Tanácsának vezetőjeként a „rendcsinálás” idején a minisztériumot és a hadsereget ténylegesen az általa vezetett szerv irányította. Az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) feltétlen támogatójaként a megtorlások egyik fő alakja volt, akit 1956 decemberében a honvédelmi miniszter első helyettesévé – 1962-től helyettessé – tett meg az MSZMP, amely Központi Bizottságába is kooptálta őt.
Mivel a részleges amnesztia időszakára személye kezdett kellemetlenné válni az MSZMP legfelsőbb köreiben, „ejtőernyőztették”: 1962-től a Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöke, majd 1967-től a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára lett. A Magyar Partizánszövetség főtitkári tisztét 1969 és 1982 között viselte.
Nyolcvanegy éves korában, 1995. január 30-án halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1944-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1940: Erdész szakvizsgát tett.
1947. november 10. – 1948. december 3.: Zemplén vármegye főispánja.
1949. május-augusztus: ezredesi rendfokozatot kap, kinevezik az Esztergom-tábori harckocsiezred parancsnokává.
1949. május 15. – 1985. június 8.: Országgyűlési képviselő.
1949. augusztus – 1950. március: Az 1. páncéloshadosztály parancsnoka.
1950. március: Vezérőrnagyi rendfokozatot kap.
1951 – 1952: A 11. gépesített hadtest parancsnoka.
1952. november – 1954. november: A Magyar Néphadsereg páncélos egységeinek parancsnoka.
1953. július – 1985.: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja.
1956. december 8. – 1962. július 1.: A honvédelmi miniszter első helyettese.
1956. november 7. – 1966. december 3.: Az MSZMP KB tagja.
1962. július 1. – 1969. október 1.: Honvédelmi miniszterhelyettes.
1962 – 1967: A Magyar Honvédelmi Sportszövetség elnöke.
1967 – 1969: A Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára.
1969 – 1982. január 1.: A Magyar Partizánszövetség főtitkára.
1982 – 1989: A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének alelnöke.
