Hírek

A kommunizmus áldozataira való emlékezés feladat és kötelesség is, mert ez volt a történelem egyik legnagyobb tragédiája – jelentette ki Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából rendezett emlékünnepségen február 25-én, kedden, a Terror Háza Múzeumban. Schmidt Mária főigazgató ugyanitt arról beszélt, negyedszázada rója le a magyar nemzet kegyeletét azok előtt, akiket az internacionalista diktátorok és alávaló kiszolgálóik megöltek, elpusztítottak, megnyomorítottak, kisemmiztek és megaláztak.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, az esemény moderátora köszöntőjében felidézte, a kommunizmus hazugsága hetven év alatt legalább százmillió áldozatot követelt, miközben magasztos célokkal, nemes jövőképpel leplezte le valódi természetét. Megvetett és kitaszított kistestvéréhez, a nemzeti szocializmushoz hasonlóan jogszerűvé és hétköznapi gyakorlattá tette embertársainak megbélyegzését, kirekesztését, megkínzását és meggyilkolását is – húzta alá Fekete Rajmund.

Úgy fogalmazott, a kommunizmusban „egy tökéletesnek hazudott jövőképért gyilkolták meg milliószámra embertársaikat adminisztratív tömegmészárlás keretében, miközben az egész világot arról győzködték, hogy a kommunizmus a létező világok legjobbika. A megvalósult szovjet modell azonban az első pillanattól az utolsóig totális diktatúra volt.” Fekete Rajmund rámutatott, a kommunista eszme kezdetektől fogva fennen hirdetett céljaival, vagyis az eszmével tökéletesen ellentétes és „rendkívül visszataszító” vonásokat mutatott fel, a mértéket nem ismerte, hiszen természete az emberi gonoszság mételyéből fakadt. Ezért alkalmazott az első pillanattól kezdve addig ismeretlen arányban erőszakot vélt vagy valós ellenségeivel szemben.

Gulyás Gergely beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az épület egy meghatározó helyszín, ha valaki meg akarja érteni a kommunizmus lényegét, akkor el kell látogatnia a ma már múzeumként működő Terror Háza Múzeumba. Ide vezetnek és innen indulnak tovább a barna és a vörös diktatúrák útjai egyaránt – fogalmazott, hozzáfűzve, hogy az is választ kaphat, aki meg akarja érteni, mi történt a 20. században a magyarokkal, illetve az „Elbától Kamcsatkáig” terjedő területen élő nemzetekkel.

A tárcavezető azt mondta:

hálásak lehetünk Istennek, hogy Magyarország szabad és mi szabadon élhetünk,

de arra is figyelmeztetett, hogy a nyugati baloldal számára a kommunizmus még ma is „hatalmi támaszt” jelent. Gulyás Gergely szerint szembe kell nézni az emlékezés nehézségeivel, a tragédia méreteinek felfoghatatlanságával, hiszen „ennyi ember szenvedését és halálát emberi szív nem tudja befogadni, emberi együttérzés nem tud felnőni hozzá”.

Szembe kell néznünk az idő múlásával, a megszokás okozta közönnyel, valamint a bukott rendszer örököseinek a bűnöket relativizáló, bagatellizáló visszaemlékezéseivel, és nem feledhetjük a rendszerváltást követő időszak igazságtételi törekvéseinek megbuktatását sem – hangsúlyozta. A miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az emlékezés egyszerre lehetőség, feladat és kötelesség, a múlt nem múlik el, hiszen a történelmi tragédiák „itt vannak velünk”.

A tiszteletadás és az emlékezés magától értetődően következik abból, hogy egy nemzet vagyunk és összetartozunk – fogalmazott a tárcavezető. Gulyás Gergely kiemelte, hogy a mintegy 100 millió halálos áldozatot okozó kommunizmus elveszett nemzedékeket, megtévesztett és megtizedelt közösségeket, elpusztított társadalmi csoportokat, lerombolt kultúrákat és civilizációkat, meggyalázott családokat és meggyilkolt embereket hagyott maga után.

Nincs leltár, amely megmutatná a Magyarországot is elérő kommunista tűzvész által okozott veszteség nagyságát – hangoztatta, hozzáfűzve, hogy mindaz, amit tudunk, már elég ahhoz, hogy távol tartson minket a kommunizmustól. A miniszter szerint a meggyilkoltak, bebörtönzöttek, megnyomorítottak mellett azokra is emlékezni kell, akik a Rákosi-, illetve a Kádár-korszakban mindennapjaikat az „Egy mondat a zsarnokságról” világában élték, előbb csengőfrászban, majd egy szürke diktatúra közepette.

Kovács Béla koholt vádak alapján, mentelmi jogát semmibe vevő elhurcolása 1947-ben azt jelentette, nincs remény, ám az mégis utat tört magának 1956-ban, és megmutatta a szabadság iránti igényt, hogy létezik a szabadságban összefogó nemzet – fogalmazott. Gulyás Gergely beszédében emlékeztetett, hogy a rendszerváltás időszakában olyan konzervdobozokat árultak, melyeken a „kommunizmus utolsó lehelete” felirat volt látható. A miniszter szerint úgy tűnik, hogy ebből „néhány dobozt Nyugat-Európába importáltak és tartósítószerrel is dúsítottak”, a rendszerváltás után Nyugaton divattá vált a kommunistákkal való együttműködés. A soha nem látott jólétet kiépítő szabad világ jól láthatóan nem tanul a történelemből – fogalmazott.

A nyugati baloldal számára hatalmi támaszt jelent a kommunista gyökerű pártokkal való állandó együttműködés, miközben a nemzeti alapon álló pártok számukra vállalhatatlan szélsőjobboldaliak – mondta. Az idők változását Gulyás Gergely szerint jól mutatja, hogy míg a szovjetek koholt vádak alapján, mentelmi jogát semmibe véve tartóztattak le és ítéltek 20 évre egy magyar politikust, addig ma Brüsszel saját kitartottjának köztörvényes bűncselekmény esetére is mentelmi jogot biztosít, „ebből is láthatjuk, hogy Brüsszel valóban nem Moszkva”.  Ma itt, „az emlékezés erődítményében” szembesülünk azzal, hogy a legnehezebb korok milyen áldozatokat követeltek – mondta Gulyás Gergely. Kijelentette: minden generációt emlékeztetni kell arra, hogy a kommunizmus áldozatai milyen sokat tettek a szabadságért.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója felidézte, hogy 2002 óta emlékeznek meg a kommunista diktatúra áldozatairól, és elmondta: büszke arra, hogy a magyar olyan nemzet, amely szembenéz múltjával, és megnevezi a kommunista bűnök elkövetőit. Február 25-dike minden esztendőben a szembenézés és a szembesítés napja. Szembenézünk azzal, hogy köztünk, magyarok között is voltak szép számmal, akik kiszolgálták a szovjet megszállók által ránk kényszerített kommunista ideológiát, és annak terrorrendszerét, haszonélvezői és vámszedői voltak. Kegyetlenkedtek, bűnöket követtek el, ezeket sokáig fedezték és el is tagadták – hangsúlyozta Schmidt Mária.

Minden esztendőben egyértelművé tesszük, hogy az, amit a kommunisták tettek: gonosz, aljas és bűnös tett volt – szögezte le, arra is felhívva a figyelmet, a kommunizmus pusztító világrendszere mögött gondolat, szándék, akarat – méghozzá embertársaink akarata volt, nem a véletlen műve. Kiemelte, hogy még 35 évvel a rendszerváltozás után sem ismerünk minden adatot a kommunizmus bűneivel kapcsolatban, ugyanakkor történészként ígéretet tett arra, hogy nem fogják abbahagyni, addig dolgoznak, míg mindent közzé nem tesznek.

Tegyük világossá, hogy a kommunista eszméknek és azok terjesztőinek nincs bocsánat. Nem nézzük el és nem relativizáljuk gonosz tetteiket – jelentette ki Schmidt Mária. A Terror Háza Múzeum főigazgatója emlékeztetett, a kommunizmus áldozatainak száma 100 millióra tehető világszerte. Százmillió lélek, százmillió élet, és másik sok száz millió, akik általuk, közvetve szenvedték meg a kommunistákat: családtagjaik, barátaik, ismerőseik. Felfoghatatlan szám – mutatott rá, hangsúlyozva, a világtörténelem legnagyobb népirtása megbocsáthatatlan. Először is meghajtjuk a fejünket az áldozatok előtt, majd felemeljük a fejünket és szembenézünk azokkal, akik nem hajtanak fejet velünk együtt akkor, amikor emlékezünk – fogalmazott, hozzátéve, ezek az emberek, a „lelkiismeret nélküliek” mindig találkozni fognak az emlékezők tekintetével, amelyben „százmillió áldozat lelke tükröződik vissza”. 

A beszédeket követően a résztvevők neves közéleti személyiségekkel együtt elhelyezték az emlékezés mécseseit a Terror Háza Múzeum előtti Hősök Falánál.

 Forrás: THM