Hírek

Fekete Rajmund Amerika-szakértő, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója szerint várható volt Donald Trump kijelentése, miszerint az Egyesült Államok nem kíván Ukrajnáért harcolni, és a konfliktust Európának kell megoldania. Hangsúlyozta, hogy Trump beiktatása óta a magyar–amerikai kapcsolatok látványosan javultak, és kiemelte Orbán Viktor szerepét: „több alkalommal is találkoztak, fontos geopolitikai kérdésekben is megvitatják álláspontjukat, véleményüket.”

Charlie Kirk jobboldali influenszert, médiaszemélyiséget, a Turning Point USA alapítóját szeptember 10-én helyi idő szerint 12 óra 23 perckor torkon lőtték kivégezték a Utah Valley Egyetemen több ezer diák szeme láttára. 33 órás hajtóvadászatot követően pénteken jelentette be az FBI, hogy elfogták a 22 éves elkövetőt, Tyler Robinsont, aki hozzátartozói szerint az utóbbi években radikalizálódott. Nemrég pedig kiderült, hogy a merénylő egy magát transzneműnek valló partnerrel élt együtt Saint George városában, a nyomozók szerint pedig ez a körülmény a lehetséges indítékre is utalhat. Tovább erősíti a feltételezést, hogy a gyilkosság során használt távcsöves puska mellett töltényhüvelyek voltak, amikre olyan feliratokat véstek fel, mint például „Hé, fasiszta! Kapd el!”.

Ma 120 éve született a XX. század egyik legizgalmasabb, legérdekesebb íróegyénisége, a magyar származású Arthur Koestler. 1940-ben jelent meg Sötétség délben című regénye, amely nemcsak a XX. század egyik legjelentősebb politikai regénye volt, de barátjánál, George Orwellnél is korábban leplezte le a kommunizmus rémálmát. Bár Koestler kezdetben németül, később angolul írt, sosem felejtett el magyarul, élete végéig büszke volt magyarságára.

1999. Harcosok klubja. A Brad Pitt által istenien megformált Tyler Durden egy rosszul megvilágított pincében járkál fel s alá, ismertetve a klub szabályait (egy szót sem a klubról!), hogy aztán kíméletlen őszinteséggel minősítse korának társadalmát: „A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború. A mi válságunk az életünk. A TV elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk.” Noha a film és a három évvel korábban megjelent – egyébként szintén zseniális – könyv soraira legyintve mondhatnánk, hogy ugyan már, ez csak fikció, a szappankereskedő szavai mégis ott csengenek a fülünkben, hisz tudjuk: igaza van. De mi lenne, ha azt írnám, hogy egy nebraskai történész mindezt már közel ötven évvel ezelőtt megfogalmazta?

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az M1 Ma reggel című műsorában hangsúlyozta: a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország 1939-es összeborulása a két legkegyetlenebb diktatúra „násza” volt. Az ehhez kötődő augusztus 23-i emléknap a totalitárius diktatúrák európai áldozataira emlékeztet. A Nyugat azonban ma sem tartja fontosnak e nap megünneplését: nem állította bíróság elé a felelősöket, nem tárta fel a múlt bűneit, és a büntetés lehetőségét is elszalasztotta. Fekete Rajmund szerint a véres huszadik század történetének bemutatásában a Terror Háza Múzeum és az általa vezetett intézetek óriási felelősséggel bírnak: ez a feladatuk és egyben küldetésük is.

Amikor 1989-ben antikommunista forradalmunk során leráztuk magunkról a diktatúra láncait, abban reménykedtünk, hogy megtörténik az a történelmi igazságtétel, amely a második világháborút követően lezajlott a nácikkal szemben. Csalódnunk kellett. A világból ugyanis hiányzott a bátorság és a becsület ahhoz, hogy a kommunizmus korszakát bűntettei feltárásával és elítélésével zárja le.

A totalitárius diktatúrákban az a közös, hogy tagadják a nemzetek szuverenitását, a családok fontosságát és az emberi méltóságot, szembehelyezkednek a kereszténységgel - jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján szombaton Budapesten, az Egyetemisták parkjában álló Memento, 1945-56 emlékműnél tartott ünnepségen.

Fekete Rajmund történész közösségi oldalán hívta fel a figyelmet egy rendkívül aggasztó társadalmi jelenségre: egyre több román fiatal nosztalgiával tekint Nicolae Ceaușescu diktatúrájára, miközben a TikTokon és fesztiválokon mémesített, szórakoztató figuraként bukkan fel a „Kárpátok Géniusza”. A Magyar Nemzetnek adott interjújában a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója nemcsak az emlékezetpolitikai felelősségről beszélt, hanem arról is, miért veszélyes, ha a diktatúrák emléke a szórakoztatóipar részévé válik.

A diplomáciatörténet elfeledett, titkos részleteit bemutató sorozatban a Kommunizmuskutató Intézet dél-koreai vendégkutatója, Kim Jiyoung elmondta: az 1980-as évek második felében hazájában Magyarország neve csengett a legjobban a keleti blokk országai közül. Bár a két, ellentétes politikai tömbökhöz tartozó ország hivatalos diplomáciai kapcsolatfelvétele csak 1989-ben történt meg, ehhez hosszú út vezetett – többek között egy magyar újságíró-delegáció szöuli látogatása, valamint az 1988-as szöuli olimpia révén. Szerdahelyi István, hazánk szöuli nagykövete szerint a két állam közötti enyhülés már 1956-ban kezdődött, amikor a magyar nemzet bátran kiállt saját sorsa és szabadsága érdekében. Kim Bogook, a Magyar Nemzeti Levéltár Kelet-Ázsiai Kutatóintézetének igazgatója szerint Phenjan rosszallással figyelte Dél-Korea és Magyarország közeledését, amelynek egyik fontos mozzanata volt a vendéghallgatók kölcsönös fogadása 1989–90-ben. Egy egykori diák – aki mára Kertész Imre koreai fordítója lett – úgy emlékezett vissza: a magyarok vendégszeretetét sosem felejti el.

A Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a romániai Ceaușescu-nosztalgia kapcsán kijelentette: a jelenlegi romániai instabilitás az egyik fő mozgatórugója a gyűlölt diktátor újbóli népszerűségének. A TikTokon is újraéledő Ceaușescu-kultusz megítélésében ugyanakkor nosztalgikus elemek is fellelhetők. Fekete hangsúlyozta, hogy a Terror Háza Múzeumnak óriási érdemei vannak a fiatalok oktatásában és nevelésében, ugyanakkor aggasztónak nevezte a Nyugat kommunizmussal kapcsolatos megnyilvánulásait – például azt, hogy az Egyesült Államok fiataljainak több mint 60 százaléka pozitívan értékeli az embertelen diktatúrát.

A CIA több mint hatvan éve állítja, hogy alig vagy egyáltalán nem volt információjuk Lee Harvey Oswaldról, aki 1963. november 22-én meggyilkolta John F. Kennedy amerikai elnököt Dallasban. A most nyilvánosságra került dokumentumok azonban ennek épp az ellenkezőjét bizonyítják.

A Hit Rádió műsorának vendége Fekete Rajmund, a Kommunizmus Kutatóintézet igazgatója és az NKE tudományos munkatársa volt. Az igazgató Dél-Koreában töltött tanulmányútjáról mesélt: tapasztalatairól, a koreai politikai helyzetről, Észak-Korea fenyegetéséről, a helyi kampánykultúráról, valamint az ország globális biztonságpolitikai kihívásairól. Érdekes párhuzamok is előkerültek Magyarország és Dél-Korea között.

Rákosi Mátyás, a Komintern „hőse” címmel tartott előadást intézetünk történésze, Takács Kitti a Károli Gáspár Református Egyetemen, a II. Károli Történész Műhely Hallgatói Konferencián. Előadásában a kommunista pártvezér két világháború közti életútjára helyezte a hangsúlyt: Rákosi nemzetközi munkásmozgalmi, valamint magyarországi illegális tevékenységét, perét mutatta be.

Ugyanaz az uncsi recept. Tizenöt éve zsinórban. A sajtó liberális (elnézést: függetlenobjektív és szigorúan mikroadományokból fenntartott) része kiengedi az aktuális Bénát (az isteni Tarantino után szabadon) a dobozból, leveszi róla a szájpecket és hagyja, hadd morogjon. Valójában mindegy is, hogy mit. A lényeg, hogy aggódjon és rettegjen, miközben páros lábbal száll bele mindenkibe, aki kicsit is másként látja a világot, mint ahogyan ő. És persze mivel a Bénának súlya van ebben a liberális világban (most abba ne menjünk bele, hogy valós vagy mesterséges), üzeneteit feljátsszák, felmagasztalják és elvárják, hogy azt gondolkodás nélkül elfogadjuk. Csak azért, mert ő mondja. A Tekintély. Így. Nagy kezdőbetűvel.

Fekete Rajmund a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Zesłaniec magazinban megjelent Ideiglenesen megszállva – 46 évig című tanulmányában rámutatott, hazánk történelmének egyik legsúlyosabb tragédiája, az 1944-45-ös szovjet megszállás volt. A fél évvel korábban elvesztett magyar szuverenitás visszanyerésére évtizedekig kellett várni. A hidegháborúban fokozatosan vereséget szenvedő Szovjetunió végül tudomásul vette a részleges, majd teljes csapatkivonás szükségességét. Hazánk 1991 nyarán újra szabad országgá vált.