Hírek

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az M1 Ma reggel című műsorában hangsúlyozta: a sztálini Szovjetunió és a hitleri Németország 1939-es összeborulása a két legkegyetlenebb diktatúra „násza” volt. Az ehhez kötődő augusztus 23-i emléknap a totalitárius diktatúrák európai áldozataira emlékeztet. A Nyugat azonban ma sem tartja fontosnak e nap megünneplését: nem állította bíróság elé a felelősöket, nem tárta fel a múlt bűneit, és a büntetés lehetőségét is elszalasztotta. Fekete Rajmund szerint a véres huszadik század történetének bemutatásában a Terror Háza Múzeum és az általa vezetett intézetek óriási felelősséggel bírnak: ez a feladatuk és egyben küldetésük is.

Az intézetvezető emlékeztetett: 1989-ben antikommunista forradalmunk során leráztuk magunkról a diktatúra láncait, és abban reménykedtünk, hogy megtörténik az a történelmi igazságtétel, amely a második világháborút követően lezajlott a nácikkal szemben. Akkor úgy hittük, a kommunizmus végleg a történelem szemétdombjára került. Csalódnunk kellett. A világból ugyanis hiányzott a bátorság és a becsület ahhoz, hogy a kommunizmus korszakát bűntettei feltárásával és elítélésével zárja le. A rendszerváltoztatás után több mint húsz évnek kellett eltelnie, hogy térségünk kezdeményezésére az Európai Unióban 2011-től végre emléknapon hajthassunk fejet a totális diktatúrák áldozatai előtt. Azt reméltük, a közös főhajtás elősegíti majd, hogy a nyugati közvélemény is megismerje a náci és a kommunista diktatúra bűntetteit. De még mindig csak mi hajtunk fejet, nélkülük.

Fekete Rajmund szerint a Nyugat ma sem tartja fontosnak az emlékezést, holott

mindkét diktatúra, a kommunista és a náci egyaránt a nyugati-európaiak terméke volt.

Felidézte: miközben Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke, kínai pénzből állíttatott Marx-szobrot avatott, s az Európai Parlament zöldpárti képviselője nyíltan idézgette Lenint, sokan a kommunista partizándalt, a Bella Ciaót énekelték – mindezt akkor, amikor Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor éppen az uniós elnökségi programját mutatta be. Mindezek ellen senki sem emelt szót, senkinek nem volt kifogása – mutatott rá.

Az igazgató hangsúlyozta:

Óriási a felelősségünk. A Terror Háza Múzeumnak, valamint a Kommunizmuskutató Intézetnek el kell mondania mindenki számára, hogy mi történt, emlékeztetni kell a kommunista diktatúrára mindenkit.

Hozzátette: mindez azért is különösen időszerű, mert a Nyugat világában a kommunizmus bizonyos értelemben reneszánszát éli: a woke ideológia, az eltörléskultúra és a trigger warning mindennapi jelenséggé vált.

A Terror Háza Múzeum működésével kapcsolatban az intézetigazgató kiemelte: az intézmény 2002-es megnyitása történelmi mérföldkő volt, működése és küldetése iránytűként szolgált nemcsak a magyar társadalom, hanem a volt kommunista országok tudományos intézményei számára is.

Emlékezzünk és emlékeztessünk – ez a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet elsődleges feladata

– zárta gondolatait.