Hírek

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában elmondta: Arthur Koestler szabad gondolkodó volt, akinek születésének 120. évfordulóján nemzetközi konferenciát rendezett az általa vezetett intézet. Az írót lehetetlenség volt beskatulyázni – csak addig volt kommunista, vagy épp cionista, amíg hitt benne, tovább egy pillanatig sem. A Szovjetunióban tett látogatása és a moszkvai perek nyitották fel a szemét, ezután vált nyílt antikommunistává. A korszakos jelentőségű író-gondolkodó személyében megtestesült a közép-európai értelmiség kálváriája.

Az intézetigazgató közölte: Arthur Koestler igazi közép-európai író és gondolkodó volt, aki a rendpárti Osztrák–Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot 1905-ben. Ezt a rendet és kiszámíthatóságot tette tönkre az első világháború és az azt követő Tanácsköztársaság, amely tulajdonképpen a korabeli cancel culture volt, hiszen letakarták nemzetünk nagyjainak szobrait.

Fekete Rajmund emlékeztetett: a magyar író megfoghatatlan volt – a liberálisoknak túlzottan értékpárti, a kommunistáknak pedig nem elég kommunista. – Tarkatollú madár volt – ahogy a kibucban mondták regényének hőséről –, lehetetlenség volt őt beskatulyázni – tette hozzá.

Fiatalkori szellemi útkeresésében a kommunizmus felé is elfordult, mégpedig azért, mert ebben látta a nácizmus erős ellenpólusának megtestesülését. Amikor 1931 decemberében belépett Németország Kommunista Pártjába, azonnal kiemelt feladattal bízták meg: utazzon a Szovjetunióba, és írjon az ottani helyzetről, kiemelve a rendszer elképesztő hatású eredményeit. Koestler ebben a szellemben érkezett meg a Szovjetunióba, ahol éppen javában zajlott az ukrán nép kiéheztetése, a holodomor. Szegénység, lepusztultság, éhezés, elmaradottság jellemezte az óriási birodalmat. A Vörös nappalok, fehér éjszakák című munkája során döbbent rá azokra az ellentmondásokra, amelyeket személyesen tapasztalt meg – tette hozzá Fekete Rajmund.

Kép forrása: Madame Yevonde/Kertész Imre Intézet  

Kiemelte: a sztálini tisztogatások és a moszkvai perek teljesen kijózanították Arthur Koestlert. Hatalmas csalódást élt meg a kommunizmussal szemben, amely több ismerősét, elvtársát is bitófára juttatta. Az elmúlás őt magát is megérintette – a spanyol polgárháború idején, a sevillai börtön cellájában gondolta végig addigi életét, és „némán akart meghalni” – nem úgy, mint Rajk és társai, akik a bitófa árnyékában is a kommunista pártot és a hamis, embertelen ideológiát éltették.

Arthur Koestlerben megtestesült a közép-európai értelmiség kálváriája – bár, ahogy egyszer mondták róla: „nem egészen”, ugyanis életben maradt. Az az ember maradt, aki magyarul álmodott – zárta gondolatait Fekete Rajmund.

A beszélgetés 34:40-től meghallgatható a Vasárnapi Újság adásában.