Hírek

A Habsburg Ottó emlékére rendezett rigai konferencián Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója rámutatott, a kommunizmus csábos meséjét a Nyugat sokkal jobban elhitte, mint azok, akik részesei voltak a „történetnek”. Elmondta továbbá, míg a nácizmus a történelem szemétdombjára került, addig a nyugati világban ma is legitim ideológia az a kommunizmus, amely több mint 100 millió ember életét követelte. Fekete Rajmund aláhúzta, a jövő generációinak is meg kell ismerniük a vörös diktatúra valódi arcát, működését, amely küldetésben a Terror Háza Múzeumnak kiemelt szerepe van.

Az elmúlt években megjelent legfontosabb esszéit rendezte egy kötetbe Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Világrendetlenség című legújabb könyvében. A szerteágazó, fajsúlyos témákról szóló írások egy jól kivehető ív mentén rendeződnek: milyen Európa és a világ, amelyben élünk, miért ilyen, milyenek vagyunk benne mi, magyarok, és mit tehetünk a jövőnk érdekében. Könyvében Schmidt Mária kiapadhatatlan szellemi kíváncsiságtól vezérelve kényes kérdések sorát teszi fel, amelyekre friss és tűpontos gondolatokat kínál válaszként – mindezt szellemesen és közérthetően. Mint mindig. Rendet tesz egy rendetlen világban.

Szent Adalbert-díjat (Pretium Sancti Adalberti) vehetett át Prágában Schmidt Mária történészprofesszor, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

1956 az egyik legnagyobb magyar ünnep. Az volt, és az is marad - mondta Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából az MTI-nek adott interjújában csütörtökön.

Életének 85. évében elhunyt Kozma Imre atya, katolikus pap, irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, a Betegápoló Irgalmasrend korábbi magyarországi vezetője, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének káplánja. A Közép és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány ezúton búcsúzik barátjától, Kozma Imre atyától, az irgalmasság erényének megtestesítőjétől, a rendszerváltoztatás ikonikus alakjától.

„Munkásököl vasököl, oda üt, ahova köll!”

Egy héttel ezelőtt mutatta be Orbán Viktor miniszterelnök a magyar elnökség programját az Európai Parlament ülésén, Strasbourgban. Azok az újságírók, elemzők és politikai mazochisták, akik vették a fáradtságot, hogy megnézzék ezt a több mint három és fél órás „vitát”, azt láthatták, hogy az egykor szebb napokat látott európai projekt siralmas és elkeserítő állapotban van és inkább hasonlít egy cirkuszra, mintsem egy komoly politikai súllyal bíró intézményre.

Múlt és jelen mintegy 68 év különbséggel kapcsolódik össze a Terror Háza Múzeumban hétfőn megnyílt 1956 – Múlt, nem múlt című kiállításának fotóin, amely Varga Csaba fotóriporter, fotográfus, épületfotós úgynevezett lentikuláris képalkotással készült, múlt és jelen összekapcsolódásának különleges vizuális hatását keltő munkái láthatók, az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékezve.

Mindenkit sokkolt a hír, amikor május 15-én Robert Fico szlovák miniszterelnökre négy lövést adott le egy 71 éves író Nyitrabányán. Az életveszélyes sérüléseket szenvedett politikus azonban túlélte a támadást. A közösségi médiában – és később a sajtóban is – futótűzként söpört végig a merényletről készült felvétel, amely azért is döbbenetes, mert Európában viszonylag ritkán kísérelnek meg merényletet elkövetni politikai vezetők ellen. Utoljára 21 éve volt ilyenre példa, amikor Anna Lindh svéd külügyminisztert egy áruházban megkéselték, Zoran Đinđić szerb miniszterelnököt pedig a szerb kormány székháza előtt lőtték le. Nem úgy az Amerikai Egyesült Államokban, ahol kis túlzással hagyománya van annak, hogy vezető politikusokat próbálnak meggyilkolni. Ez az állítás még akkor is érvényes, ha a Trumpot ért immár második merényletkísérlet előtt utoljára 1981-ben történt ilyen eset: akkor Ronald Reagant mindössze kilenc héttel a beiktatása után sebesítették meg. Előtte azonban jó hosszú a lista.

Az utóbbi években több budapesti köztérelnevezés és szoborállítás is heves közéleti vitákat generált, aminek apropóján legújabb FÉLMÚLT adásunk témája a szimbolikus térhasználat volt. A beszélgetés során felmerült, hogy lehet-e Horn Gyuláról sétányt elnevezni, el kell-e távolítani helyéről a XII. kerületi Turul-szobrot, és miért támadják sokan egy kereszt elhelyezésének tervét a Szabadság-szobor talapzatán.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 68. évfordulója alkalmából rendezett, immár hagyománnyá vált programsorozatunk a nagy sikerre való tekintettel immár két héten át várja a középiskolás diákokat. Rendhagyó történelemóráink és múzeumpedagógiai foglalkozásaink mellett rendhagyó tárlatvezetésekkel is készülünk, ismert sportolók, színészek, zenészek, énekesek részvételével.

A legújabb FÉLMÚLT az 1939. augusztus 23-án aláírt Hitler–Sztálin-paktumról, más néven a Molotov–Ribbentrop-paktumról szólt. Vendégeink megvitatták, hogy miért éppen ezen szerződés évfordulójához kapcsolódik a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja és milyen jelentőséget hordoz magában az emléknap.

A két diktatúra módszerei ugyanazok, annak ellenére, hogy az egyik faji, a másik osztályellentétet szított - jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen. Ugyanitt Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor arra hívta fel a figyelmet, minden évben figyelmeztetnünk kell arra, hogy azoknak az utódai, akik a nemzeti és a nemzetközi szocializmust, a nácizmust és a kommunizmust megkonstruálták még mindig itt vannak közöttünk.

A Nemzeti Magazin nyári számának adott interjút Vidnyánszky Attila színházigazgató, amelyben többek között „az új évadról, az átalakuló társulatról, feladatokról, nemzetköziségről, hiányérzetekről, válságról és reményről” nyilatkozott. Talán – leszámítva a hardcore színházba járókat – a feledés unott homályába is veszett volna ez az interjú, ha a beszélgetés egy pontján Vidnyányszky nem coming out-ol – na, persze nem úgy!

Az igazgató ugyanis színpadra szeretné állítani Karl Marx Tőkéjét, amely – elmondása szerint – már nagyon régóta foglalkoztatja (egészen pontosan a beregszászi időszaka óta). Többek között arról is beszél, hogy „A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le”, Marx mondataiból pedig csak úgy árad a „drámai potenciál”. Arról A tőkéről nyilatkozik így a Nemzeti Színház igazgatója, amelyről maga a szerző is úgy vélte, hogy „a legfélelmetesebb lövedék, amelyet valaha a polgárok fejéhez röpítettek.” És arról a Marxról vélekedik így, aki mind a mai napig tündöklő csillagként ragyog a kommunista istenek egén. Akiről még Lenin is úgy vélekedett, hogy a „modern proletariátus legjelentősebb tudósa és tanítómestere az egész civilizált világban.” Egy olyan műben lát drámai potenciált, amelynek gyakorlatba ültetése szerte a világban káoszhoz és összeomláshoz vezetett. Ilyen, Marx iránti lelkesedést – a nyugati haladókat leszámítva – utoljára azoknál a német kommunistáknál látott az ember, akik kiadták Karl Marx és Friedrich Engels klasszikusait. Ízlelgessük az ő szavaikat: „A tőke mélyen és minden oldalról megalapozta a tudományos kommunizmus elméletét. Ez a halhatatlan mű a marxizmus minden alkotóelemének jelentős továbbfejlődését eredményezte: ezek a politikai gazdaságtan, a filozófia, a szocialista forradalomról szóló tanítás és a proletárdiktatúra elmélete. A tőke erős és legyőzhetetlen elméleti fegyver a proletariátus kezében a kapitalista elnyomás elleni harcban.” Fekete Rajmund intézetigazgató írása a Látószög blogon jelent meg. 

Legújabb FÉLMÚLT adásunkban az 1920. június 4-én aláíratott trianoni békediktátumig vezető útról, a szerződés magyarságra gyakorolt hatásáról, a Trianon-trauma kezeléséről és a hazánkban 1990, majd 2010 után végbemenő emlékezetpolitikai változásokról beszélgettünk.

Váratlan győztese lett a Kommunizmuskutató Intézet középiskolások számára kiírt videópályázatának, ám az eredmény rávilágít a kommunizmus határokon átívelő elvetemültségére. A Nagy bűntetthez nagy eszme kell c. pályázat első helyezettje a koreai Csoma Péter Seungu lett, aki Mansfeld Péter történetével állította párhuzamba a kommunizmus egy 9 évesen meggyilkolt koreai mártírját.