Hírek

A két diktatúra módszerei ugyanazok, annak ellenére, hogy az egyik faji, a másik osztályellentétet szított - jelentette ki a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja alkalmából a budapesti Terror Háza Múzeumban tartott megemlékezésen. Ugyanitt Schmidt Mária Széchenyi-díjas történészprofesszor arra hívta fel a figyelmet, minden évben figyelmeztetnünk kell arra, hogy azoknak az utódai, akik a nemzeti és a nemzetközi szocializmust, a nácizmust és a kommunizmust megkonstruálták még mindig itt vannak közöttünk.

A Nemzeti Magazin nyári számának adott interjút Vidnyánszky Attila színházigazgató, amelyben többek között „az új évadról, az átalakuló társulatról, feladatokról, nemzetköziségről, hiányérzetekről, válságról és reményről” nyilatkozott. Talán – leszámítva a hardcore színházba járókat – a feledés unott homályába is veszett volna ez az interjú, ha a beszélgetés egy pontján Vidnyányszky nem coming out-ol – na, persze nem úgy!

Az igazgató ugyanis színpadra szeretné állítani Karl Marx Tőkéjét, amely – elmondása szerint – már nagyon régóta foglalkoztatja (egészen pontosan a beregszászi időszaka óta). Többek között arról is beszél, hogy „A pénz, a tőke vagy az osztályharc csupa olyan fogalom, ami megszemélyesítve egy egész életünket meghatározó drámát ír le”, Marx mondataiból pedig csak úgy árad a „drámai potenciál”. Arról A tőkéről nyilatkozik így a Nemzeti Színház igazgatója, amelyről maga a szerző is úgy vélte, hogy „a legfélelmetesebb lövedék, amelyet valaha a polgárok fejéhez röpítettek.” És arról a Marxról vélekedik így, aki mind a mai napig tündöklő csillagként ragyog a kommunista istenek egén. Akiről még Lenin is úgy vélekedett, hogy a „modern proletariátus legjelentősebb tudósa és tanítómestere az egész civilizált világban.” Egy olyan műben lát drámai potenciált, amelynek gyakorlatba ültetése szerte a világban káoszhoz és összeomláshoz vezetett. Ilyen, Marx iránti lelkesedést – a nyugati haladókat leszámítva – utoljára azoknál a német kommunistáknál látott az ember, akik kiadták Karl Marx és Friedrich Engels klasszikusait. Ízlelgessük az ő szavaikat: „A tőke mélyen és minden oldalról megalapozta a tudományos kommunizmus elméletét. Ez a halhatatlan mű a marxizmus minden alkotóelemének jelentős továbbfejlődését eredményezte: ezek a politikai gazdaságtan, a filozófia, a szocialista forradalomról szóló tanítás és a proletárdiktatúra elmélete. A tőke erős és legyőzhetetlen elméleti fegyver a proletariátus kezében a kapitalista elnyomás elleni harcban.” Fekete Rajmund intézetigazgató írása a Látószög blogon jelent meg. 

Legújabb FÉLMÚLT adásunkban az 1920. június 4-én aláíratott trianoni békediktátumig vezető útról, a szerződés magyarságra gyakorolt hatásáról, a Trianon-trauma kezeléséről és a hazánkban 1990, majd 2010 után végbemenő emlékezetpolitikai változásokról beszélgettünk.

Váratlan győztese lett a Kommunizmuskutató Intézet középiskolások számára kiírt videópályázatának, ám az eredmény rávilágít a kommunizmus határokon átívelő elvetemültségére. A Nagy bűntetthez nagy eszme kell c. pályázat első helyezettje a koreai Csoma Péter Seungu lett, aki Mansfeld Péter történetével állította párhuzamba a kommunizmus egy 9 évesen meggyilkolt koreai mártírját.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Hit Rádió műsorában közölte, nonszensz, hogy a liberális Momentum – amely büszke arra, hogy a Magyarországnak járó EU-s pénzek bojkottjában sikeresen vett részt – vezetője büszke nagyapja, a kommunista Donáth Ferenc politikai múltjára. Annak az embernek a múltjára, aki a legkeményebb diktatúra éveiben a teljhatalmú Rákosi Mátyás titkárságának vezetője volt. Jelen volt a párt és az ország életét érintő minden fontosabb politikai döntés születésénél, ahogy a Kommunizmuskutató Intézet vele kapcsolatos életrajza fogalmaz: „vakon hitt ő is, mint annyi más értelmiségi gyökerű kommunista.”

A FÉLMÚLT legújabb adásában a Szövetségesek II. világháborúban kivívott európai győzelmének napjáról beszélgettünk, melyet a nyugati országok 1945. május 8-án, Oroszországban május 9-én ünnepelnek. Meghívott vendégeink megvitatták a Győzelem Napi narratívák alakulását a hidegháború időszakában, a Szovjetunió összeomlását követően, valamint, hogy mennyiben változott a Győzelem Napja körüli emlékezetpolitika a jelenleg is zajló orosz–ukrán háború alatt.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az M2 Petőfi TV műsorában elmondta, a Kommunizmuskutató Intézet által kiírt videópályázatra harminckét pályamű érkezett. A győztes videó egy brutálisan meggyilkolt koreai kisfiúnak állít emléket, aki a dél-koreai Mansfeld Péternek is mondható. Az intézetigazgató elmondta: a pályázat sikerén felbuzdulva az intézet a jövőben is fog kiírni pályázatot a fiataloknak.

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Spirit FM Nagykép című műsorában elmondta, ma sem tudni biztosan, ki ölte meg Kennedy elnököt, aki ellen már 1960-ban is megkíséreltek támadást. Az intézetigazgató emlékeztetett: a meggyilkolt elnök halálát követően a sajtó nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mítosza ma is éljen, és az elnök a popkultúra részévé váljon. A műsorból megtudhattuk továbbá, hogy a magányos merénylők – szemben a terrorszervezetek tagjaival – szinte minden esetben pszichopatológiás jegyeket hordoznak.

A kommunizmus, a kommunista eszme az emberek legaljasabb ösztöneire épített - jelentette ki a Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet főigazgatója a Nagy bűntetthez nagy eszme kell! című időszaki kiállítás nevét viselő videópályázat ünnepélyes díjátadóján hétfőn Budapesten.

A közép-kelet-európaiak történelmi felelősségéről, a kommunizmus bűneivel való szembenézésről és a kommunizmus áldozatainak emlékéről is ír Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet Igazgatója az Albanian Daily News portálon megjelent írásában.

Nemzetközi konferenciát tartottak a Kommunizmuskutató Intézet részvételével Magyarország tiranai nagykövetségén pénteken, melyen a kelet-közép-európai szocialista rendszerek diktatorikus intézkedéseinek feltárása állt a beszélgetések középpontjában - mondta Fekete Rajmund történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója pénteken telefonon az MTI-nek.

Ilyen kifinomultan sajtózzák a kommunisták a rémtetteiket – ez a fő tanulsága számunkra a Nyugat felé emberarcúnak eladott, gyilkos sztálinista diktatúrának, Tito Jugoszláviájának. A kényszermunka- és börtöntáborok, valamint az iszonyatos, szenvtelen tömeggyilkosságok úgy tartoztak hozzá a kommunista délszláv államhoz, mint Romániához az átállás. A másik tanulság, hogy érdemes megbecsülnünk a hazai helyzetünket, ahol minden ókommunista maradvány és újkommunista forradalmi hevület ellenére már az idegösszeomlás szélén billeg a baloldal a politikai hatalomból való tartós kiszorulása miatt. Máshol, például Szlovéniában, még ma is azokat a kiábrándító köröket futják a közéletben az egyre erősödő woke-hátszelű régi és újbaloldallal szemben, mint Magyarországon az 1990- es és 2000-es években, az SZDSZ virágkorában.

Sikerrel zárult a Kommunizmuskutató Intézet Nagy bűntetthez nagy eszme kell című, középiskolásoknak szóló videópályázata.

A rendszerváltoztatás során sokan gondolhatták, hogy a kommunizmus végre a méltó helyére: a történelem szemétdombjára kerül. Ez azonban nem történt meg. A szembenézést részben a Nyugat fékezte, akadályozta. Egyes kommunista „hősök", mint például Josip Broz Tito pedig a mai napig megbecsülésnek örvendenek. Pedig egyáltalán nem érdemlik meg. Erről szólt a Kommunizmuskutató Intézet hétfő esti rendezvénye a Terror Házában.

Vissza a múltba? Tito-nosztalgia Szlovéniában címmel tartott előadást Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője, a Kommunizmuskutató Intézet rendezvényén. Az eseményen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Tito a szovjet titkosszolgálat kipróbált elvtársa volt, aki elhitette a világgal, hogy egy „nyitott” állam élén áll, és olyan hamis nimbuszt épített föl önmagával kapcsolatban, amellyel végérvényesen le kell számolni. Jože Dežman történész a csernobili robbanáshoz hasonlította a kommunista diktatúrát, amelynek hatásait ma is érezzük. 

Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója elmondta: Josip Broz Tito a nemzetközi kommunista mozgalom kipróbált harcosa volt, aki személyesen vett részt a spanyol polgárháború alakításában, irányításában, mégpedig a szovjet titkosszolgálatok megbízásából. Az egykori partizánvezér pribékjei által elkövetett tömeggyilkosságokról nem tudott a világ, mi magyarok a saját – vajdasági – testvéreink elleni 1944-es mészárlásokkal tisztában voltunk, ám évtizedekig hiába vártuk a kommunista Jugoszlávia bocsánatkérését.

Emlékeztetett: Tito harminc évig állt a győztesek által mesterségesen összetákolt délszláv állam élén, és igazi hintapolitikát folytatott: lépéseket tett a Nyugat felé, ám mindvégig megmaradt igazi sztálinista kommunistának, aki elhitette a világgal, hogy állama „nyitott” országként vesz részt a világpolitikában. Schmidt Mária elmondta, Jugoszlávia esetében sem került sor a kommunista bűnösök elszámoltatására, nem volt „jugoszláv nürnbergi per”, sőt a Nyugat mindent megtett annak érdekében, hogy semmiféle számonkérésre ne kerüljön sor a vasfüggöny keleti oldalán. A Terror Háza Múzeum főigazgatója közölte, Titónak Kádár János kinevezésében is lényeges szerepe volt az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően. Schmidt Mária megfogalmazása szerint Tito személye számunkra is érdekes, a Szlovéniában tapasztalható Tito-nosztalgia pedig egy számunkra is káros jelenség, amivel le kell számolnunk. 

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója köszöntőjében rámutatott, a cári Oroszország bukásához hasonlóan váratlan volt a kommunizmus 1989-es összeomlása, s ekkor joggal hihette mindenki: a gyilkos eszme megérdemelt helyére, a történelem szemétdombjára kerül. Ám nem történt meg az igazságtétel, nem számoltatta el a világ a kommunista bűnözőket. Sőt, a kommunizmus napjainkban is legitim ideológia: politikusok, egyetemi professzorok, újságírók vállalják nyíltan ezirányú meggyőződésüket a nyugati világban, az emberek tízmilliói ellen elkövetett bűnöket relativizálják, lekicsinylik. Ezen gondolat mentén törölte el a baloldali szlovén kormány 2023-ban a kommunizmus áldozatainak emléknapját déli szomszédunknál.

Jože Dežman történész, a Szlovén Köztársaság Kormányának Eltitkolt Tömegsírokkal Foglalkozó Bizottságának vezetője előadásában emlékeztetett, Tito marsall mesterséges állama a hazugságra és a kommunisták által elkövetett gyilkosságokra épült. A második világháborút követően 30 ezer szlovén halt erőszakos halált, Tito kommunista egységei mintegy 250 ezer embert gyilkoltak meg országszerte. A kommunista titkosszolgálat példaként tekintett a Stasira és olyan rendszert épített ki, amelyben 280 lakosra egy titkosügynök jutott, vagyis mindent, és mindenkit megfigyelt Tito állama. 

Emlékeztetett: 1949 után egy év leforgása alatt 196 embert gyilkoltak meg Jugoszlávia nyugati határvidékén, erőszakkal léptek föl az egyház ellen, államosítottak, ezreket ítéltek kényszermunkára, embertelen körülmények között működő táborokat tartott fönt a marsall terrorállama. A történész rámutatott, 750 – korábban eltitkolt – tömegsírt regisztráltak Szlovéniában, amelyben nagyjából 100 ezer áldozat földi maradványait találták meg. Sokuk gyermek volt, és akadtak olyan sírok is, amelyekben sok áldozat leghűségesebb társát, a saját kutyáját is belelőtték a kommunista pribékek.

Dežman felidézte, hogy még 2019-ben is tártak föl tömegsírokat Macesnova Goricánál, az áldozatok tiszteletére pedig emléktáblákat avattak annak ellenére, hogy a jelenleg regnáló baloldali kabinet nem támogatja munkájukat és minden eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni munkájukat. Az antifasizmusra igent, az antikommunizmusra viszont nemet mondanak. Dežman kifejtette, a társadalom titofil konzervaítv része nem támogatja a konstruktív párbeszéd kialakítását, elzárkózik mindennemű észérv meghallgatásától, és hangosan tapsol akkor, amikor a marsallról elnevezett közterületek nevének átváltoztatását megakadályozza a helyi alkotmánybíróság.

Jože Dežman szerint a rendezvénynek helyt adó Terror Háza Múzeumnak európai szinten sokkal fontosabb a szerepe, mint az Európai Történelem Házának Brüsszelben. „A kommunizmus olyan, mint Csernobil: a robbanás megtörtént, de a hatásait érezzük. A Terror Háza Múzeum kiváló munkát végez” – zárta szavait a történész.