Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Spirit FM Nagykép című műsorában elmondta, ma sem tudni biztosan, ki ölte meg Kennedy elnököt, aki ellen már 1960-ban is megkíséreltek támadást. Az intézetigazgató emlékeztetett: a meggyilkolt elnök halálát követően a sajtó nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mítosza ma is éljen, és az elnök a popkultúra részévé váljon. A műsorból megtudhattuk továbbá, hogy a magányos merénylők – szemben a terrorszervezetek tagjaival – szinte minden esetben pszichopatológiás jegyeket hordoznak.
A téma kifejtése 00:44:43-tól kezdődik.
Fekete Rajmund elmondta: hatvan évvel a gyilkosságot követően sem tudni a pontos választ arra, hogy ki ölte meg 1963 novemberében az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Közölte, az Egyesült Államok történetében több politikai merényletet is elkövettek, a leghírhedtebb esetek közé tartozik a William McKinley, James A. Garfield és Abraham Lincoln elnökök elleni merényletek. Az intézetigazgató szerint az egykori vadnyugat mítosza, és a szabad fegyverviselés is hozzájárult a politikai merényletekhez.
A John Fitzgerald Kennedy elleni merénylet kapcsán Fekete Rajmund emlékeztetett, az elnök 1964-ben újra akart indulni az elnöki székért, így jól felfogott érdeke volt a déli államok – így Texas – meglátogatása is, ahol kampányára pénzt, és szavazatokat is akart szerezni, illetve rendet akart tenni saját pártja (széthúzó) helyi erői közt. Politikai tanácsadói ellenezték a dallasi látogatást, ugyanis Kennedy népszerűsége a polgárjogi törvény benyújtását követően nagyot zuhant délen, bár ez még mindig sokkal magasabb volt, mint a jelenlegi elnök, Joe Biden legmagasabb elfogadottsági indexe.
Fekete Rajmund rámutatott, a merénylet hivatalosan megnevezett tettese, egy kommunista meggyőződésű férfi, Lee Harvey Oswald volt, ám az amerikai társadalom nagyobb része ma sem hisz a magányos merénylő teóriájában. A média erejének, a televíziónak köszönhetően öt órával a gyilkosságot követően a társadalom közel 100 százaléka értesült az elnök haláláról. Kennedyt az amerikai média szinte azonnal mitologizálni kezdte, megindult a halott elnök személye köré szőtt mítoszépítés, saját maga és politikai botlásairól nem, vagy alig cikkezett a sajtó, az erős, lendületes, kedvesen mosolygó államférfi képe maradt meg az utókornak.
Kevésbé ismert tény, hogy 1960-ban egy postai alkalmazott meg akarta ölni Kennedyt, ám mikor a három hónapos csecsemőjét édesanyja, Jackie Kennedy karján meglátta, elállt ördögi tervétől. Emlékeztetett, a Ronald Reagan elleni 1981-es merényletet egy magányos tettes követte el, aki az amerikai filmsztárnak, Jodie Fosternek akart imponálni „bátor” tettével.
Vajda János jogász, pszichológus a Robert Fico elleni merénylet kapcsán elmondta, a magányos elkövetők általában személyiségzavarosak, nárcisztikus személyiségek, akik pszichopatológiás jegyeket mutatnak. Ezzel szemben ez a tézis nem állja meg a helyét azon merénylők esetében, akik terrorszervezetek tagjai. Közölte: az online internetes terekben lezajló viták, veszekedések is befolyásolhatják a merénylet kitervelőjét, végrehajtóját.
Varga Szilveszter Balkán-szakértő rámutatott, a Balkán történetében gyakoriak voltak a merényletek, az 1990-es években több, halálos áldozatot követelő merénylet is történt a térségben: számos politikus és újságíró is erőszakos halált halt. A legismertebb Zoran Đinđić hivatalban lévő szerb miniszterelnök volt, akit szinte biztosan az államapparátus akkori vagy korábbi elitje gyilkoltatott meg 2003 tavaszán.
Közölte: a Balkánon szinte soha nem magányos elkövető gyilkolt, a politika és a szervezett bűnözés összefonódása „szülte” a merénylőt.
Kitanics Márk kriminálpszichológus szerint nem biztos, hogy Robert Ficót magányos elkövető lőtte meg. Feltehetőleg egy identitásválságban szenvedő, erősen exhibicionista férfi volt a szlovák miniszterelnök támadója. Tettéhez hozzájárulhatott a Szlovákiában elburjánzott radikális közéleti és politikai hangnem. Sajnálatos módon, ún. társas fertőzés állhat fenn a Fico-merényletet követően, vagyis számítani lehet újabb merényletre is – mutatott rá a kriminálpszichológus.