Hírek

A diplomáciatörténet elfeledett, titkos részleteit bemutató sorozatban a Kommunizmuskutató Intézet dél-koreai vendégkutatója, Kim Jiyoung elmondta: az 1980-as évek második felében hazájában Magyarország neve csengett a legjobban a keleti blokk országai közül. Bár a két, ellentétes politikai tömbökhöz tartozó ország hivatalos diplomáciai kapcsolatfelvétele csak 1989-ben történt meg, ehhez hosszú út vezetett – többek között egy magyar újságíró-delegáció szöuli látogatása, valamint az 1988-as szöuli olimpia révén. Szerdahelyi István, hazánk szöuli nagykövete szerint a két állam közötti enyhülés már 1956-ban kezdődött, amikor a magyar nemzet bátran kiállt saját sorsa és szabadsága érdekében. Kim Bogook, a Magyar Nemzeti Levéltár Kelet-Ázsiai Kutatóintézetének igazgatója szerint Phenjan rosszallással figyelte Dél-Korea és Magyarország közeledését, amelynek egyik fontos mozzanata volt a vendéghallgatók kölcsönös fogadása 1989–90-ben. Egy egykori diák – aki mára Kertész Imre koreai fordítója lett – úgy emlékezett vissza: a magyarok vendégszeretetét sosem felejti el.

Kim Jiyoung, a Kommunizmuskutató Intézet vendégkutatója, a szöuli Soongsil Egyetem történészprofesszora kijelentette: az 1980-as évek második felében Magyarország jobb renoméval rendelkezett Dél-Koreában, mint a többi kommunista ország. Idő kérdése volt csupán a hivatalos kapcsolatok felvétele. Ehhez hozzájárult az is, hogy Budapest már 1985-ben engedélyezte egy magyar újságírócsoport kiutazását az ázsiai országba. Ezek a publicisták későbbi cikkeikben bemutatták a magyar olvasóknak azt a nyugati, demokratikus, gazdaságilag fejlett államot, amelyet megismertek – mondta a professzor. A látogatásukon túl a diplomáciai kapcsolatok felvételéhez nagyban hozzájárult az is, hogy a Magyar Népköztársaság – a keleti blokkból elsőként – jelezte részvételi szándékát az 1988-as szöuli nyári olimpiai játékokon. Így népes magyar delegáció ismerhette meg Dél-Koreát – emlékeztetett a történész. Kim Jiyoung hangsúlyozta: az 1980-as moszkvai, valamint az 1984-es Los Angeles-i csonka olimpiák után a szöuli játékok egyesítették a két tábor sportolóit, és rajtuk keresztül a szembenálló hatalmi tömböket is.

A professzor hozzátette: Magyarország viselkedése a többi kommunista ország vezetésére is bátorítóan hatott – Csehszlovákia, Bulgária, Lengyelország Románia, és az NDK is képviseltette magát a nyári játékokon, követve hazánk példáját.

Szerdahelyi István, Magyarország szöuli nagykövete kiemelte: a dél-koreai vezetés nem véletlenül kereste Budapesttel a kapcsolatot, hiszen hazánkat tartották a „legvidámabb barakknak” a szocialista táboron belül, így feltételezték, hogy a magyar vezetéssel könnyebben szót értenek, mint más kommunista országokkal. Természetesen – tette hozzá a nagykövet – az enyhüléshez nagyban hozzájárult az 1956-os forradalom és szabadságharc is, amely során a magyarság megmutatta szabadságvágyát, eltökéltségét, példátlan bátorságát. Az 1988-as szöuli olimpia a világ jelentős része számára rámutatott arra a gazdasági csodára, amelyet Dél-Korea az azt megelőző évtizedekben végrehajtott. Meglátása szerint a két ország közeledésében a gazdasági tényezők is fontos szerepet játszottak: a világhírű Samsung például már 1990-ben befektetett Magyarországon.

A két ország közeledését kívülről szemlélő Phenjan reakciói kapcsán Kim Bogook, a Magyar Nemzeti Levéltár Kelet-Ázsiai Kutatóintézetének igazgatója, a szöuli Sungkyunkwan Egyetem kutatóprofesszora elmondta: Budapest és Phenjan között az 1950-es évek második felében jött létre hivatalos kapcsolat. Ennek vetett véget az 1988-as, Szöul és Budapest közötti egyre szorosabb együttműködés, amelynek nyomán még a phenjani magyar követséget is bezárták.  Észak-Korea ugyanis rendkívül barátságtalan lépésnek tartotta a déliek és Magyarország közeledését.

Az akkori közeledés egyik – ma is élő – szemtanúja Han Kyung-Min, egykori dél-koreai diák volt, aki a két állam közötti megállapodás értelmében látogathatott Magyarországra. Az 1989 szeptemberében hazánkba érkezett hallgató visszaemlékezése szerint alig néhány tucat koreai élt akkoriban Magyarországon, többségük a gazdasági élet szereplői közül került ki. A folyamatosan javuló viszonyt jól mutatja, hogy egy évvel később már kétszáz dél-koreai diák érkezett Budapestre tanulni – hívta fel a figyelmet Han Kyung-Min, azóta tizenhét magyar nyelvű könyv – köztük Kertész Imre műveinek – koreai fordítója. A tudós-tanár ma is hálás szívvel emlékszik a magyarok vendégszeretetére.