Hírek

Az M5 Ez itt a kérdés című műsorában Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a harminchat éve történt marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kapcsán rávilágított, a cigányság elválaszthatatlan része a magyar nemzetnek. „Sok cigány van, akikre rendkívül büszkének kell lennünk. Azon hőseinkre is, akik a történelem sorsfordító pillanataiban tudták, mi az erkölcsi kötelesség”. Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója közölte, nemcsak akkor, hanem már 1956-ban is sorsközösséget vállaltak a cigányok a magyarsággal, sőt 1989–90-ben is sokat tettek a demokratikus átalakulás megteremtéséért. Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze szerint a posztkommunista román elit a hatalomátmentés érdekében használta föl 1990-ben a nemzetiségeket Romániában. 

Az intézetigazgató elmondta, rendkívül sok cigány művész, zeneszerző testvérünk van, akikre büszkének kell lennünk. Hazánk 2012-es Alaptörvénye mondta ki azt az igen fontos tételt, amely szerint a cigányság a magyar nemzet államalkotó tényezője.

1990 márciusában számtalan erdélyi cigány ember tudta, mi az erkölcsi kötelessége, és azonnal a segítségére sietett – a román média és politikai elit által feltüzelt hordákkal szemben – a marosvásárhelyi magyaroknak.

Rámutatott, az 1990-es fekete március roppant összetett eseménysor, a határontúli magyarokat érintő ügy volt. Ugyan a Ceaușescu házaspárt kivégezték, a bukaresti elit a kommunista uniformis helyett demokrata öltönyt vett magára, mégis minden maradt a régiben. „Elképesztő befolyással bírt a román sajtó, a monopol helyzetben lévő televízió, és a Securitate utódja, amely már 1990. január óta dezinformációs kampányt folytatott a magyarokkal szemben. Ennek lett a tragikus végkifejlete a márciusi pogrom” – figyelmeztetett az intézetigazgató. Ennek a dezinformációs kampánynak volt fontos alakja a tőrőlmetszett kommunista, Ion Iliescu, aki már az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után titkári tisztségben végezte a romániai egyetemi élet központi ellenőrzését a kommunista párt utasítására, majd a propaganda felelőse volt – emlékeztetett Fekete Rajmund. Véleménye szerint hatalomátmentés történt Romániában 1990 kora tavaszán, a helyi média megmaradt a kommunisták kezén, a helyi magyar sajtót pedig ellehetetlenítették. 

Az intézetigazgató elmondta továbbá, sajnos még az egyetemeken is történelmi vakfolt 1990 márciusának pontos története, amelynek ténye nem meglepő, ismerve az egyetemek hozzáállását az ilyen témákhoz. Bár a román–magyar megbékélés kegyelmi pillanatának tűnt a kommunista diktatúra megdöntése keleti szomszédunknál, ez mégsem maradt fent, mégpedig a mesterségesen szított ellentétek miatt. 

Messzemenőkig egyetértett Fekete Rajmunddal Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója, aki szerint mesterségesen szították a feszültséget magyarok és románok között 1990 tavaszán. A magyar–cigány összefogás példaértékű volt, ők segítettek, kiálltak a magyarság mellett. Hozzátette, a román hatalom számára 1990 márciusában az erőszak legalizálása azért következett be, mert ezzel „bizonyította” Bukarest, hogy a románság veszélyben van. 

Baczoni Dorottya emlékeztetett, nemcsak a fekete március során, hanem 1956-ban is sorsközösséget vállaltak a cigányok a magyar szabadságharccal, sőt 1989-90-ben is sokat tettek a demokratikus átalakulás megteremtéséért. A márciusi marosvásárhelyi események pedig nemzeti minimumhoz vezettek idehaza, nem véletlenül ítélte azt el Tamás Gáspár Miklós, Lezsák Sándor, és Csurka István is. 

Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze szerint generációja számára szinte fehér folt 1990 márciusa, amelynek pontos története az elmúlt 15–20 évben került be a köztudatba. A Terror Háza Múzeum kiállítást is szervezett a témában, amely során tömegekkel ismertette meg Puczi Béla arcát, sorsát, aki cigány fiatalként, hősiesen védte a magyarokat Vásárhelyen. „Váratlanul történt a helyi cigányság akkori beavatkozása, és erre büszkének kell lennünk” – tette hozzá. A bukaresti posztkommunista elit a nemzetiségeket használta föl a hatalomátmentés érdekében. 

Közölte továbbá, már 1958-ban szabad kezet adott a Magyar Szocialista Munkáspárt a román testvérpártnak az erdélyi magyarok sorsával kapcsolatban. Erről a kipróbált kommunista, Kállai Gyula beszélt Marosvásárhelyen, aki tulajdonképpen „kilövési engedélyt adott a magyarokra”, ez pedig 1990-ben csúcsra is ért. A rendszerváltoztatást megelőző utolsó kommunista kormányzat, a Németh Miklós vezette kabinet a nehéz napokban nem állt ki karakán módon az erdélyi magyarság mellett, sőt a magyar szolgálatok már 1990 januárja óta tudtak román akciókról, mégsem tettek semmit – tette hozzá. 

Joka Daróczi János dokumentumfilmes elmondta, akkoriban a közös magyar–cigány sors forrt össze Marosvásárhelyen. A tragikus életű Puczi Béla erre úgy emlékezett: „ez nem volt hőstett, odaálltak a testvéreik mellé”. „Az újkori magyar történelem egyik legnagyobb hőstette volt az, amit akkor, ott a cigányok tettek. – vélekedett Joka Daróczi János.