Hírek

Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az Alapjogokért Központ Peace Through Strength: The World Aligns with Trump and Hungary című nemzetközi konferenciáján elmondta, a magyar nemzet a totalitárius diktatúrák minden próbálkozása ellenére jelen van, él, megmaradt. Hazánk egykori megszállói már a térképeken sincsenek, a minket bilincsbe verő diktatúrák eltűntek, ám mi még mindig itt vagyunk. A kommunizmus azonban a nyugati világban – új nevek alatt – egészen a közelmúltig reneszánszát élte: a woke, a metoo, a cancel culture beférkőzött az egyetemekre, a templomokba és az otthonokba egyaránt. Éppen ezért fontosak a nemzetállamok, a tradíciók, a gyökerek, amit az amerikai társadalom is felismert, amikor a tavalyi elnökválasztáson a normalitást, a hagyományokat választotta a liberális hatalmi elittel szemben, és Donald Trumpot ültette az elnöki székbe.

Az intézetigazgató beszédében rámutatott, a magyar nemzet a huszadik századi totalitárius rendszerek brutális elnyomása ellenére is megmaradt, pedig mind a náci, mind pedig a kommunista diktatúra minden eszközt bevetett a „sikere” érdekében. De hiába: nem sikerült megroppantani a magyarság szilárd gerincét. Annak ellenére sem tudták kitörölni nemzetünk emlékezetéből hőseinket, a magyarok nagyjait, hogy évtizedeken át hamis – gyökértelen – ünnepeket erőltettek ránk. Moszkva a fiatalokat internacionalistává akarta nevelni, ám ez sem sikerült: 1956 októberében a pesti srácok, a magyar fiatalok mutattak példát a világnak hazaszeretetből, szabadságvágyból, és elképesztő bátorságból.

Fekete Rajmund közölte: hiába volt ideig-óráig a Kárpát-medence megszálló birodalmak játékszere, a magyar nép túlélte elnyomóit: ma már sehol a tatár, sehol a török, a náci és a kommunista rabiga is a múlté.

 Mi még mindig itt vagyunk, ők meg sehol!

Nemzeti önrendelkezésünkkel, létezésünkkel kapcsolatban elmondta: „A magyar nemzet hivatása nemzeti szuverenitásunk kivívása és megtartása. Ezek önmagában óriási, évszázadokra elegendő feladattal látnak el bennünket. Sosem volt könnyű. Mi, magyarok annak ellenére is ragaszkodtunk a nemzeti eszméhez, hogy már a 19. században megjelentek olyan, magasztos célokat hirdető ideológiák, amelyek nem pusztán megkérdőjelezték, de felül is akarták írni a nemzeti érvényességet.”

Fekete Rajmund hangsúlyozta, a magyar nemzet szabadságszeretete és kitartása eredményre vezettet; túlélte a kommunista diktatúrát, így 1989-ben saját kezébe vehette sorsának alakítását. Nyugaton azonban másként alakultak a dolgok: a kommunizmus alapját képező ateista marxizmus termékeny talajra hullott a nyugati világban, meghódította a médiát, az egyetemeket és a politika egy részét is. Ennek lett furcsa egyvelege az 1968-as forradalom, diáklázadás, amely végül nem ért célt.

Napjainkra azonban – emlékeztetett az intézetigazgató – a nyugati világban újra megjelent a kommunizmus szelleme, amely sok helyen üldözi a kereszténységet, száműzi az egyházat, kirekeszti azt a közéletből. A magát woke-nak és cancel culture-nak nevező ideológia képviselői támadják a család intézményét, de a hagyományos iskolákat, sőt a hadsereget is ostromolják. Következő lépésük a nemzetállamok elleni roham lesz. „Teljesen világossá vált, hogy miután ezek tekintélyét lerombolják, feladataikat kiüresítik, az utolsó bástya, a nemzetállam lesz a soron. A nemzetállamok elleni frontális támadás legfőbb indoka az, hogy egyedül a nemzet és a nemzetállam alapul földrajzi területhez kötődő sorsközösségen, gyökerezik a közös múltban, rendelkezik kollektív emlékezettel. Védi az állam egységét, szavatolja a biztonságát és őrzi határait.” – húzta alá Fekete Rajmund.

A woke és a cancel culture brüsszeli képviselői nemzeti önazonosságunk, hagyományaink, kulturális örökségünk felszámolására törekedtek, a Joe Biden vezette demokrata kormányzat pedig hathatós anyagi és elvi támogatást biztosított a kísérletükhöz. Az ellenvéleményt alkotót meghurcolták, ellehetetlenítették, a metoo-mozgalommal pedig valóságos boszorkányüldözést folytattak sok esetben sikeres és befolyásos férfiak ellen. Pontosan úgy, mint a kommunisták a koncepciós perek idején – hívta fel a figyelmet Fekete Rajmund.

Hozzátette, a woke – hasonlóan a kommunista ideológiához – „nemzetek-fölöttiség illúziójával házalt, ahogy egykor a kommunista aktivisták terjesztették internacionalizmusukat, kampányoltak a világ proletárjainak egyesítéséért”. Emlékeztetett, Donald Trump elnökké választásával az amerikai lakosság tulajdonképpen fellázadt a liberális elit társadalom-mérnökösködése ellen, nemet mondott a hagyományos társadalmi keretek felszámolásra. Az Amerikai Egyesült Államok visszatérhet a szabadság, a méltányosság és a meritokrácia magasztos elveihez, azokhoz, amelyekkel korábban kivívta az egész világ elismerését.

Az intézetigazgató szerint a magyarok most is meg kívánja őrizni vallását, saját hagyományait, kultúráját, örökségét, éppen ezért nem kért és nem is kér a nyugati világ kommunizmus-pótlékaként létrejött torz ideológiákból. A magyar nemzeti szuverenitás megőrzése érdekében szükség van egy hagyományos értékek mentén politizáló Amerikai Egyesült Államokra, amely nem ellensége, hanem barátja a népek, nemzetek szuverenitásának – zárta gondolatait Fekete Rajmund.

A konferencián előadást tartott, illetve kerekasztal-beszélgetésekben vett részt:

• Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója

• Pastor Mario Bramnick, a Latino Coalition for Israel szervezet vezetője

• Fred Fleitz, az America First Policy Institute alelnöke

• Sara Carter, oknyomozó újságíró, politikai kommentátor

• Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára

• Takács Szabolcs, Magyarország amerikai nagykövete

• Ernyei Magor, az Alapjogokért Központ nemzetközi igazgatója

• Ellie Cohanim, az első Trump-kormány antiszemitizmus elleni helyettes különmegbízottja

• Kovács Péter, a Hungary Helps igazgatója

• Paul Murray, a vallásszabadság és az emberi jogok szószólója

• Bryan Leib, az Alapjogokért Központ vezető kutatója