A Habsburg Ottó emlékére rendezett rigai konferencián Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója rámutatott, a kommunizmus csábos meséjét a Nyugat sokkal jobban elhitte, mint azok, akik részesei voltak a „történetnek”. Elmondta továbbá, míg a nácizmus a történelem szemétdombjára került, addig a nyugati világban ma is legitim ideológia az a kommunizmus, amely több mint 100 millió ember életét követelte. Fekete Rajmund aláhúzta, a jövő generációinak is meg kell ismerniük a vörös diktatúra valódi arcát, működését, amely küldetésben a Terror Háza Múzeumnak kiemelt szerepe van.
A Magyarország Rigai Nagykövetségén rendezett nemzetközi konferencián Fekete Rajmund mellett felszólalt Egils Levits, korábbi lett elnök, Urkuti György, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Lettországban, Kocsev Bence, a Habsburg Ottó Alapítvány munkatársa, Habsburg Eduárd diplomata-író, valamint Gunārs Nāgels, A lett Megszállás Múzeumának korábbi igazgatója. A Kommunizmuskutató Intézet igazgatója előadásában közölte, a kommunista ideológia egy fiktív meseországba igyekezett csábítani emberek tízmillióit, egy olyan helyre, ahol mindenki vidám és egészséges, és mindenki megkapja azt, amire vágyik. Egy dolgot kellett csupán megtenniük cserébe: maguk mögött kellett hagyniuk addigi életüket. Aztán persze hamar kiderült, a meseország rideg, kegyetlen, folyamatosan szedi áldozatait, és hiába szöktek meg néhányan a meseországból, nem fognak nekik hinni, mert a kommunisták hazugnak nevezik majd őket.
Fekete Rajmund emlékeztetett,
bőség helyett a javak hiányát idézték elő, egyenlőség helyett dupla fejadagokat osztottak a pártkádereknek és egy új uralkodó osztály – az élcsapatot – hozták helyzetbe. Testvériség helyett a gyanakvás és az általános besúgás rendszerét valósította meg, szabadság helyett pedig a legaprólékosabb, a legabszurdabb, a legmegalázóbb kényszerek pókhálójával szőtte át a társadalmat, melyet a kíméletlen terror eszközével tartott fenn.
Elmondta továbbá, hogy a kommunista diktatúra nem csupán a vele szembehelyezkedőket büntette, hurcolta GULAG-táborokba, a rendszer saját kádereit is a vádlottak padjára ültette, elvtárs az elvtársat juttatta bitófára, ha éppen a parancs úgy kívánta. Senki sem lehetett biztonságban. A vörös diktatúra elvágta a hagyományos társadalmi kötelékeket, így az atomizált, gyökértelenné tett társadalom számára semmilyen menedék nem maradt – húzta alá az intézetigazgató.
Fekete Rajmund rámutatott, a kommunista ideológiának leginkább azok hittek vakon, akik sosem éltek benne egy percet sem: a nyugati világ számos tagja megértést, szimpátiát mutatott az embertelen diktatúra felé, ahogyan ezt Paul Hollander, az 1956-ban nyugatra távozó, magyar származású szociológus is megfogalmazta.
Az intézetigazgató közölte továbbá, míg Nyugaton a nácizmus – nagyon helyesen – a történelem szemétdombjára került, addig a kommunizmus legitim ideológiának számított, és számít napjainkban is. Ugyan, több mint harminc év eltelt a rendszerváltoztatás óta, a kommunizmus sajnos ma is él: képviselői jelen vannak a politikában, az egyetemeken, és a médiában egyaránt. Az Európai Bizottság korábbi elnöke, Jean-Claude Juncker 2018-ban kínai pénzből avatta fel Karl Marx szobrát, a zöldek képviselője nyíltan idézte Lenint, a legutóbb pedig a kommunista partizándaltól, a Bella Ciaótól volt hangos az Európai Parlament tanácsterme.
Fekete Rajmund szerint roppant fontos, hogy a következő generációk is megismerjék a diktatúrák természetét, megértsék, mit kellett szüleiknek, nagyszüleiknek megélniük azért, hogy ők szabadok lehessenek. Ezen logika mentén állította egymás mellé a náci, valamint a kommunista diktatúrát a Terror Háza Múzeum még 2002-ben. Ezért is lényeges, hogy a Baltikumban és a Kárpát-medencében lakók egyaránt megismerték a szabadság árát, és annak jelentőségét, így sokkal jobban megélik a nemzeti örökségüket és identitásukat, mint Nyugat-Európa polgárai – emlékeztetett az intézetigazgató.
Fekete Rajmund a néhai Habsburg Ottó – a Terror Háza Múzeum vendégkönyvébe írt – soraival búcsúzott a házigazdáktól:
Aki nem tudja honnét jön, nem tudhatja hová megy, mert nem is tudja, hol van.