Hírek

Fekete Rajmund a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója a Zesłaniec magazinban megjelent Ideiglenesen megszállva – 46 évig című tanulmányában rámutatott, hazánk történelmének egyik legsúlyosabb tragédiája, az 1944-45-ös szovjet megszállás volt. A fél évvel korábban elvesztett magyar szuverenitás visszanyerésére évtizedekig kellett várni. A hidegháborúban fokozatosan vereséget szenvedő Szovjetunió végül tudomásul vette a részleges, majd teljes csapatkivonás szükségességét. Hazánk 1991 nyarán újra szabad országgá vált. 

Az intézetigazgató a lengyel Muzeum Pamięci Sybiru által szerkesztett Zesłaniec című magazinban megjelent tanulmányában egyértelművé tette, a szovjet csapatok megszállóként érkeztek hazánkba 1944-ben. A magyar nemzet alig ocsúdott föl a német megszállás okozta sokkból, a szuverenitás elvesztéséből, máris újabb traumákat kellett megemésztenie: tömeges kényszermunkára hurcolásoktól, rekvirálásoktól, és nők tízezreinek meggyalázásától volt hangos Magyarország. 

Mindezek ellenére a magyarság elhitte, a fegyvernyugvást követően visszakapja önrendelkezését, szabadságát. Sajnos, nem így történt, a remény hamar szertefoszlott: a Kreml világossá tette, a megszállt területeket sajátjának tekinti. 

1955-ben az osztrák államszerződés aláírását követően feleslegessé vált a szovjet csapatok Magyarországon történő állomásoztatása, így Moszkva azonnal cselekedett, és létrehozta a Varsói Szerződést, „legitimmé téve” a Vörös Hadsereg magyarországi tartózkodását.

Katonáik 1956. október 23-án be is avatkoztak: közel 300 ezer katona, és több ezer páncélozott harci jármű biztosította Moszkva pirrusszi győzelmét, amely kristálytisztán megmutatta a kommunisták valódi természetét.  

A szabadságharc vérbefojtását követően a Magyar Szocialista Munkáspárt korlátlan hatalma a megtorlások brutalitásán és a szovjet csapatok háttértámogatásán nyugodott. Igaz, egy idő után „engedtek a gyeplőn”, ugyanis el akarták kerülni az újabb 1956 bekövetkezését. 

A szovjet csapatok végső távozásának lehetősége 1988-ben vált reálissá. A hidegháborúban vereséget szenvedő Szovjetunió gazdaságilag megroppant, mérhetetlen terhet jelentett számára az idegen országok megszállása. A fiatal Orbán Viktornak Nagy Imre és társainak 1989-es újratemetésén elmondott beszéde felgyorsította az eseményeket, a teljes csapatkivonás soha nem látott közelségbe került. 

Végül 1991. június 19-én Viktor Silov altábornagy a záhonyi Tisza-hídon – utolsó szovjet katonaként – elhagyta Magyarország területét, így Magyarország visszanyerte szabadságát és függetlenségét.

A tanulmány angol nyelven itt érhető el.