Hírek

Saját borzalmas emlékeiből merített ihletet a kommunizmust kifigurázó kiállításához a magyar származású Sam Havadtoy, azaz Havadtőy Sámuel. A világhírű művész munkáit felvonultató új időszaki tárlaton érzékszerveitől megfosztott Leninnel és Pinokkió orrú Sztálinnal is találkozhatnak a Terror Háza Múzeum látogatói, akik az állandó kiállítás komor hangulatú termei után egy egészen különleges megközelítésből szembesülhetnek a XX. század legvéresebb diktátorai közé tartozó kommunista vezetőkkel.

A „Nagy bűntetthez nagy eszme kell!” című tárlaton maga az alkotó, Havadtőy Sámuel vezette körbe lapunkat, közben pedig részletesen mesélt arról is, hogyan hatott a művészetére mindaz, amit fiatal korában el kellett szenvednie a szocialista Magyarországon.

– A szüleimmel hazajöttünk ‘56-ban, már itt voltam, amikor bejöttek a tankok Budatéténybe. Egészen ‘71-ig, 19 éves koromig éltem itt, az összes rossz dolog, ami történt az életemben, ehhez az időszakhoz köthető. Mivel Angliában születtem és brit állampolgár voltam, veszélyesnek tartott a rezsim, az iskolám igazgatója meg is mondta édesanyámnak, hogy nem tanulhatok tovább – idézte fel a művész.

Így lett kezdetben pincér szakmunkás Havadtőy, akinek kiskorában elváltak a szülei, utána volt, hogy intézetbe rakták, később évekig egy pincében lakott villany és víz nélkül. Minden évben kért útlevelet, ám nem kapott, végül Jugoszlávián keresztül disszidált.

– Kb. 15-20 évnek kellett eltelnie, hogy feldolgozzam mindazt, amit történt velem és rájöjjek, a felhalmozott keserűség és bosszúság a saját életemet teszi csak tönkre. A fiatalok sokszor úgy tekintenek a kommunizmusra, mint például a tatárjárásra, amihez már semmi közük, a célom ezzel a kiállítással, hogy visszahozzam azt az időszakot a jelenbe és tovább gondolkodjanak arról, milyen is volt az élet akkoriban – magyarázta.

Havadtőy a disszidálása után a lakberendezés felé fordult, számos világhírű alkotóval dolgozott együtt, hamarosan pedig New York-i művészvilág meghatározó alakja lett. Ekkor ismerkedett meg a Beatles frontemberének, John Lennonnak az özvegyével, Yoko Onóval, akivel 20 évig élt együtt.

– Az én karrierem általa nyílhatott meg, rajta keresztül barátkozhattam össze világhírű művészekkel. Amikor először jöttünk haza Magyarországra, teljesen ledöbbent, hogy megállt az idő, hiszen se kortárs, se avantgard művek nem voltak. Ő találta ki, hogy nyissunk egy helyet Budapesten, amit elnevezett Galéria 56-nak, mondván, ez egy forradalom a művészetben – idézte fel.

Havadtőy festőként és szobrászként is kedveli a közéletre gyakran reflektáló, olykor cinikus pop-art stílust. A csipke például, amelyen egykoron minden Lenin szobor állt, most „halotti lepelként” fedi el a Szovjetunió alapítóját.

Nagy rajongója a már említett művészeti irányzatnak a kiállítás egyik kurátora, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, Fekete Rajmund is.

– A süket, néma, vak Lenin és a hazudozástól megnőtt orrú Sztálin portréja mind azt szimbolizálja, hogy semmilyen hatalmuk nincs már felettünk. Ezek a félelmes diktátorok évtizedekig tartottak rettegésben minket, most pedig itt állnak előttünk kiszínezve, kifigurázva, az erejüktől teljesen megfosztva. Erős kontrasztot láthatunk a múzeum állandó kiállítása és eközött, de jól ki is egészítik egymást, hiszen Sam alkotásai azt üzenik, helyén kezeljük ezeket az embereket, már nem félünk tőlük – mondta az igazgató.

Hozzátette, a falon olvasható idézetek a kommunisták kemény, sokszor elviselhetetlen uralmáról tesznek tanúbizonyságot.

 Forrás: Blikk