Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1931. június 27-én született Budapesten. 1954-ben gépészmérnöki, majd 1960-ban közlekedési gazdasági mérnöki diplomát szerzett. 1962-ben műszaki doktori címet szerzett. Később elvégezte az MSZMP KB Politikai Főiskoláját is.
1949–1950-ben az OVH-nál, majd 1950 és 1958 között a KPM-ben technikus, majd mérnök, osztályvezető, főmérnök, 1958–1970-ben az Út- és Vasúttervező Vállalat (Uvaterv) főmérnöke, majd műszaki igazgatója. 1970-től 1974-ig a közlekedés- és postaügyi minisztérium közúti főosztályának vezetője lett. 1971-től a BME c. egyetemi docense, 1981-től c. egyetemi tanára. Közlekedés- és postaügyi minisztériumi államtitkár 1974 és 1977 között. Építésügyi és városfejlesztési miniszter 1977–1984-ben, majd az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke, államtitkári rangban 1984-től 1987-ig. Ezután környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumi államtitkár 1987–1989-ben, majd 1989 és 1991 között a Környezetgazdálkodási Intézet főigazgatója.
1950-től tagja lett a kommunista pártnak. Parlamenti képviselő 1980 és 1985 között.
Kommunizmuskutató Intézet
1931. június 27-én született egy budapesti munkáscsaládban. Elemi iskoláit elvégezve először fizikai munkásként, majd technikusként dolgozott; munka mellett szerezte meg az érettségi bizonyítványt és gépészmérnöki diplomáját.
A Rákosi-korszakban a telefonvonalak lehallgatásában és a levelek ellenőrzésében is szerepet játszó Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium alkalmazottja lett, ahol immár a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) tagjaként hamar osztályvezető főmérnöknek léptették elő.
Az 1956‑os forradalom és szabadságharc leverése után két évvel, 1958-ban az ország infrastrukturális fejlesztéseiben fontos szerepet játszó Út-, Vasúttervező Vállalathoz (UVATERV) került, ahol több vezető pozíciót is betöltött.
Politikai és szakmai életének csúcsát az 1970-es években érte el. Előbb a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, majd államtitkára lett, így kiemelkedő szerepet játszott a magyarországi közúti közlekedés, illetőleg az egyre fontosabbá váló autópálya-építések tervezésében és fejlesztésében. Ezt követően, 1977-ben kinevezték az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium élére. A tárca városfejlesztési gyakorlatát a maga korában is sokan vitatták, kifogásolták a műemlékvédelem elhanyagolását, a pusztán mennyiségi szempontokat figyelembe vevő lakásépítési (panel)programot.
A nyolcvanas években címzetes egyetemi tanári címet, és Zala megye egyik választókerületének parlamenti képviseletét is elnyerte. 1987-ben kinevezték a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkárává, így a bős–nagymarosi vízlépcső ellen kibontakozó civil tüntetések idején környezetvédelmi ügyekben ő számított az ország egyik legfontosabb döntéshozójának.
A rendszerváltoztatás után még két évig vezette a minisztérium háttérintézményeként működő Környezetgazdálkodási Intézetet. Ezt követően vonult nyugdíjba.
1998. március 6-án halt meg Budapesten, hamvait a Farkasréti temetőben helyezték el.
Életút, tisztségek:
1945–1946: Fizikai munkás a Weiss Manfréd Műveknél.
1946–1949: Fizikai munkás az Ásványolajforgalmi Nemzeti Vállalatnál.
1949–1950: Az Országos Vízügyi Hivatal műszaki rajzolója.
1950–1954: A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) technikusa.
1951: Belép az Magyar Dolgozók Pártjába.
1954: Megszerzi a gépészmérnöki diplomát.
1954–1958: A KPM mérnöke, osztályvezetője, majd főmérnöke.
1958–1964: Az Út-, Vasúttervező Vállalat Közlekedésüzemi Tervező Irodájának vezetője.
1960: Közgazdasági mérnöki oklevelet szerez az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen.
1962: Műszaki doktori címet szerez.
1964–1970: Az Út-, Vasúttervező Vállalat főmérnöke, majd műszaki igazgatója.
1970–1974: A KPM Közúti Közlekedési Főosztályának vezetője.
1971–1981: A Budapesti Műszaki Egyetem (BME) címzetes egyetemi docense.
1973-tól: A Közlekedéstudományi Egyesület elnökségi tagja.
1974-től: A Balatoni Intéző Bizottság elnöke.
1974. március 17. – 1977. június 24. A KPM államtitkára.
1976: Elvégzi a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Főiskoláját.
1977. június 24. – 1984. június 27. Építésügyi és városfejlesztési miniszter.
1980. június 27. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
1981: A BME címzetes egyetemi tanára.
1984. június 27. – 1987. december 16. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke államtitkári rangban.
1985. december 15. – 1989. október 15. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja.
1987. december 16. – 1989. április 30. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára.
1989. április 25. – 1991. július 1. A Környezetgazdálkodási Intézet főigazgatója.
