Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1930-ban született Tapolcán. Gépészmérnök, egyetemi oktató, tudományos kutató a hidromechanika területén.
1953 és 1956 között az NME matematika tanszék tanársegédje. 1956-tól 1959-ig tervezőmérnök a Ganz-MÁVAG-ban, 1959 és 1966 között kutatócsoport-vezető a vállalat vízgéptervező irodáján. 1963 és 1988 között az NME áramlás- és hőtechnikai gépek tanszék vezetője, 1968-tól egyetemi tanár, 1968 és 1974 között a Gépészmérnöki Kar dékánja. 1978-tól 1986-ig az NME rektora. Ebben az időszakban kerül kapcsolatba az MSZMP BAZ megyei első titkárával, Grósz Károllyal, aki későbbi miniszterelnöksége idején felviszi őt Pestre. 1985-1989-ben a HNF OT alelnöke, a BAZ megyei bizotság elnöke. Párton kívüli parlamenti képviselő 1983–1985-ben. 1976-tól az MTA levelező, 1985-től rendes tagja. Művelődési miniszter 1988–1989-ben.
Kommunizmuskutató Intézet
1930. október 16-án született a dunántúli Tapolcán (Zala vm.). Alapfokú iskolái elvégzését követően a keszthelyi gimnáziumban érettségizett. 1949-ben az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja által erősen támogatott miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Gépészmérnöki Karán kezdte meg egyetemi tanulmányait; 1953-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet. Ezt követően az egyetem helyezkedett el tanársegédként, majd innen továbblépve, 1956-ban az egykori sztálinista csehszlovák köztársasági elnökről elnevezett üzemben, a Klement Gottwald Villamossági Gyárban (a későbbi Ganz-MÁVAG) helyezkedett el mérnöki munkakörben.
Az 1960-as években egyre feljebb lépett a tudományos ranglétrán: 1963-tól tanszékvezető egyetemi docens, 1965-tól egyetemi tanár, majd ugyanattól az évtől a Gépészmérnöki Kar dékánja lett. Utóbbi kinevezése bizonyítja, hogy személye az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt számára teljességgel elfogadhatónak bizonyult (noha nem lépett be a pártba), ugyanis a párt támogatása nélkül a szocializmus éveiben dékáni, rektori szintig senki sem juthatott el. Szintén komoly párttámogatást élvezett, amikor igen fiatalon, mindössze harminckét évesen Kossuth-díjat kapott. Dékáni pozícióját egészen 1974-ig megtartotta, majd még feljebb lépve, 1978-ban kinevezték az NME rektorává; tisztségét nyolc éven át viselte.
Tudományos pályáján szépen haladt előre: 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja lett, 1985-ben pedig rendes taggá választották. A hetvenes évek végén került jó kapcsolatba az állampárt Borsod-Abaúj-Zemplén (BAZ) megyei első titkárával, Grósz Károllyal, akiről – mint egy kiemelt státuszú munkásmegye első embere – tudható volt, hogy rövidesen a legfelsőbb körökbe (MSZMP PB) is bekerül, így személyében jó mentorra talált. A kapcsolatból először – politikai vonalon – 1985-ben profitált, amikor megválasztották a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnökévé, illetve BAZ megyei bizottság vezetőjévé.
Innen egy lépés volt 1988. június 29-i kinevezése a Grósz-kormány művelődési miniszterévé; pozícióját egy éven keresztül töltötte be. Tárcavezetősége idején zajlott le – hazánkban először – az egyetemi hallgatók sztrájkja, aminek egyik fő követelése az egyetemek nagyobb autonómiája és az ösztöndíjrendszer átdolgozása volt.
A rendszerváltoztatást követően nem vállalt politikai szerepet, a tudomány világába tért vissza, ahol egyik szervezője volt a miskolci doktori iskola beindításának. Oktatói-tudományos munkáját 2006-ban Széchenyi-díjjal ismerték el.
2023.december 24-én elhunyt.
Életút, tisztségek:
1953: Gépészmérnöki oklevelet szerez a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (NME) Gépészmérnöki Karán.
1953–1965. Tanársegéd az NME-n.
1956: A Klement Gottwald Villamossági Gyár (a későbbi Ganz-MÁVAG) mérnöke.
1962. március 15. Megkapja a Kossuth-díjat.
1965–1974: Az NME Gépészmérnöki Karának dékánja.
1976: A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1978–1986: Az NME rektora.
1985: Az MTA rendes tagja.
1985: A Hazafias Népfront (HNF) Országos Tanácsának alelnöke, a HNF Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bizottságának elnöke.
1988. június 29. – 1989. május 10. Művelődési miniszter.
2006. március 15. Széchenyi-díjat kap.
