Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1930. július 1-én született Muzslán (Csehszlovákia). Apja Gábor József, anyja Lukács Ágnes. 1939-ben Újpestre költözött a családja. Édesapja a Fővárosi Villamosvasútnál, édesanyja egy újpesti gépgyárban dolgozott. Nős, egy lánya és egy fia van. Újpesten járt elemibe. 1951-57 között elvégezte a moszkvai Bauman Műszaki Egyetemet hadmérnökként. 1967-ben gazdaságmérnöki képesítést is szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen.
1957-59 között a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár szerszámszerkesztője, 1959-68 között üzemvezetője, főosztályvezetője, főkonstruktőre, 1968-75 között a 3. számú gyár igazgatója. 1975-ben a Szerszámgépipari Művek műszaki igazgatója, vezérigazgató-helyettese. 1976-tól a Kohó és Gépipari Minisztérium Távlati Fejlesztési, majd Iparfejlesztési Főosztályát vezette. 1978-tól a Kohó- és Gépipari Minisztérium, 1980-tól az Ipari Minisztérium miniszterhelyettese. Magyar megbízottként vezette a KGST gépipari kormánybizottságot. A Gépipari Tudományos Egyesület társelnöke volt. 1985 decemberében a Tungsram Rt. vezérigazgatójává nevezték ki. 1988-tól ugyanitt elnök-vezérigazgató. 1988-tól a Magyar Gazdasági Kamara elnöke.
1946-ban lépett be a kommunista pártba. 1989. április 12. és 1989. október 6. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1930. július 1-jén született a felvidéki Muzslán (Mužla, Csehszlovákia, 1920 előtt Esztergom vm.). Családja 1939-ben költözött Újpestre, ahol édesanyja egy helyi üzemben, édesapja pedig az akkor még önálló Fővárosi Villamosvasútnál dolgozott.
Alapfokú iskoláit Újpesten végezte, igen fiatalon belépett a komoly támogatással nem bíró, kádergondokkal küzdő Magyar Kommunista Pártba, majd érettségije után a Szovjetunióban tanult, a Moszkvai Felsőfokú Műszaki Iskolán (jelenleg Moszkvai Állami Bauman Műszaki Főiskola), ahol hadmérnök képesítést szerzett. Hazatérését követően a hidegháború éveiben stratégiailag kiemelt fontosságú hadiüzemben, a motorkerékpárokat is előállító Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyárban több munkakörben is tevékenykedett: szerszámszerkesztő, főosztályvezető, főkonstruktőr, majd 1959 és 1968 között üzemvezető volt. Fontos pozícióit nem érhette volna el párttagság nélkül, így nem meglepő, hogy a Magyar Dolgozók Pártja tagságát 1956 után felcserélte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagságára.
1968-ban kinevezték az üzem 3. számú gyáregysége igazgatójává, s még ugyanebben az évben elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem gazdaságmérnöki oklevelet nyújtó képzését. 1974-ben kijárta a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet. Egy évvel később a Szerszámgépipari Művek műszaki igazgatója, majd második embere lett. A szocialista nagyvállalat az 1963-as megalapításától kezdve – a valutaínséges időkben – exportra dolgozott, az egyik legjelentősebb hazai gépipari üzem volt, számos gyáregységgel.
Az ipar területén eltöltött éveit 1976-tól minisztériumi főosztályvezetőséggel (Kohó- és Gépipari Minisztérium), 1978-tól miniszterhelyettességgel honorálta az állampárt. Az ipari miniszter helyetteseként az egyik legbefolyásosabb személye volt a magyar iparnak 1978-as kinevezésétől kezdve egészen 1985. októberi felmentéséig; a szűkebb szakmán belül a gépipar tartozott hozzá. Az év decemberében kinevezték a Tungsram vállalat vezérigazgatójává; a gyár az ország legnagyobb villamosipari üzeme volt. Pozícióját tovább erősítette, hogy az állampárt Központi Bizottságának (KB) Gazdaságpolitikai Osztálya 1988 novemberében a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöki tisztségére jelölte. Gábor András ekkoriban igen jó viszonyt ápolt az akkori pénzügyminiszterrel, (a 2002-től miniszterelnök) Medgyessy Péterrel. 1989 tavaszán beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába, amelynek a párt októberi megszűnéséig tagja is maradt.
Az 1989-ben (a nagyvállalatok közül elsőként!) amerikai tulajdonba került Tungsram elnök-vezérigazgatója, majd egészen 1993-ig a cég igazgatótanácsának elnöke volt. A rendszerváltoztatást követően visszavonult az aktív politikától, budai otthonában élte mindennapjait, s a versenyszférában tevékenykedett, illetve a Magyar–Orosz Baráti Társaság alelnöke is volt a 2000-es években. Jelenleg nyugdíjas.
Életút, tisztségek:
1946-tól a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1975–1976: A Szerszámgépipari Művek vezérigazgató-helyettese.
1976 – 1978. szeptember: A Kohó- és Gépipari Minisztérium Távlati Fejlesztési Főosztályának vezetője.
1978. szeptember – 1981. január: A kohó- és gépipari miniszter helyettese.
1981. január – 1985. október 31. Az ipari miniszter (gépipari) helyettese.
1985. december 1. – 1990: A Tungsram Rt. vezérigazgatója.
1989. április 12. – 1989. október 7. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1990 – 1993: A General Electric-Tungsram Rt. igazgatótanácsának elnöke.