Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1893. június 7-én született Vácott. Eredeti szakmája építőmunkás.
1910-től tagja lett a szociáldemokrata pártnak és az építőmunkások szakszervezetének. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba került. 1917-ben Taskentben részt vett a polgárháborúban, majd a nemzetközi alakulatok katonájaként Turkenisztánban harcolt. 1922-től külkereskedelmi és külügyi szolgálatban, szovjet diplomáciai beosztásban dolgozott Kínában. 1929-től Komintern-megbízott; a II. világháború idején antifasiszta iskolavezető. 1944 decemberében tért haza Magyarországra. Az ideiglenes nemzeti kormány kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere 1944-1945-ben, majd ezután a Külkereskedelmi Hivatal elnöke. Parlamenti képviselő 1944-1947 között. 1950-1954 között rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, ankarai magyar követ, 1954-1956 között szófiai nagykövet, 1956-1959 között prágai nagykövet. 1959-ben nyugdíjba vonult.
1964. október 3-án halt meg Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1893. június 7-én született Vácott (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.). Elemi iskoláit szülővárosában kezdte, majd 1903-ban a váci kegyesrendi (piarista) gimnázium diákja lett. Szülei halála után, sógora szakmáját követve, szobafestőinasnak szegődött.
1910-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba (MSZDP). Az 1912. május 23-i budapesti munkásdemonstráción az MSZDP váci szervezetének tagjaként vett részt. 1914-ben behívták katonának, 1915-ben az orosz fronton esett fogságba. A szamarai kormányzóságba, majd Taskentbe került, ahol 1918-ban belépett a Vörös Gárdába. A polgárháborúban Mihail Frunze hadseregében, a nemzetiségi alapon szerveződött 2. magyar lovasszázad parancsnokaként harcolt Turkesztánban.
1918-ban belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba (OK[b]P), 1919 szeptemberétől a közép-ázsiai ún. Határkerületi Bizottság magyar szekciójának vezetőjévé választották. 1921-ben Rigába irányították, ahol a Magyarországról érkező – a Tanácsköztársaság után elítélt, de kicserélt – volt rabokról gondoskodó bizottság elnöke volt. Még ugyanebben az évben az OK(b)P hároméves diplomataképző iskolájára került, külkereskedelmi szakra. 1924-ben a pekingi szovjet külképviseleten kezdett dolgozni. 1930–1934 között igen magas polcra került, a Szovjetunió távol-keleti kereskedelmi kormánybiztosa volt Vlagyivosztokban, majd 1937-ig a tejtermék-felvásárlást irányította a Kaukázusban; ez utóbbi feladat is bizalmi munkának számított az erőszakos kollektivizáláson röviddel korábban túlesett országban. 1937-ben a Moszkva melletti Gorki-Leninszkijben egy iskola gazdasági vezetője lett, majd 1942-től a szovjet hadifogolytáborokban szervezett antifasiszta propagandaiskolák egyik vezetőjeként tevékenykedett.
1944 decemberében érkezett haza Magyarországra. Kipróbált elvtársként december 18-án Vásárosnaményban választották az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé, majd 1944. december 22-étől az Ideiglenes Nemzeti Kormány kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere lett. Pártja kezdeményezésére 1945. május 9-én leváltották, és a Külkereskedelmi Igazgatóság elnökévé nevezték ki. Más feladatai mellett ez a kormányhivatal felügyelte a Szovjetuniónak küldött háborús jóvátétel rendszerét, így pozíciója kiemelten fontos volt. 1945. november 4-én a Pest-Pilis-Solt-Kiskun és Bács-Bodrog vármegyei választókerületben nemzetgyűlési képviselővé választották.
1948–49-ben a Váci Kötöttárugyár igazgatója volt. 1950-ben külügyi szolgálatra küldték: Magyarország ankarai, majd szófiai követe, végül prágai nagyköveteként dolgozott. 1959 őszi nyugdíjazásáig a Külügyminisztérium főosztályvezetője volt.
Budapesten halt meg 1964. október 1-jén.
Életút, tisztségek:
1910-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1918-tól ban belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt, 1944. decembertől a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja tagja.
1944. december 18. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője.
1944. december 22. – 1945. május 9. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere.
1945. május – 1950. június: A Külkereskedelmi Igazgatóság elnöke.
1945. november 29. – 1947. július 25. Nemzetgyűlési képviselő.
1950. június 30. – 1954. október 28. Magyarország ankarai követe.
1954. november 4. – 1956. augusztus 4. Magyarország szófiai követe.
1956. augusztus 4. – 1959. március 27. Magyarország prágai nagykövete.
1959. március 27. – 1959. szeptember: A Külügyminisztérium főosztályvezetője.
