Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1920. október 26-án született Budapesten, orvoscsaládban. Édesapja a 1909-től Szent Rókus Kórházban praktizált, 1952 és 1965 között igazgatóhelyettesként; édesanyja rendelőintézeti főorvos volt. (Férje később Révész György fül-orr-gégész professzor lett, két gyermeke szintén ezt a pályát választotta.) A pécsi Erzsébet Tudományegyetem Orvostudományi Karán kezdte orvosi tanulmányait, általános orvosi oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte 1947-ben, sub laurea Almae Matris (azaz „aranygyűrűs”) kitüntetéssel.

Orvosi pályáját a fővárosi Szent Rókus Kórház I. számú Belgyógyászati Osztályán kezdte segédorvosként; két év múlva alorvos lett. 1950-ben belgyógyász szakorvosi vizsgát tett.

1950-től egy évig a Budapesti Orvostudományi Egyetem I. számú Belgyógyászati Klinikáján volt gyakornok, majd három évig a Kórélettani Intézetben végezte aspirantúráját. 1954-ben a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében kapott munkát, a kórélettani osztályon lett tudományos munkatárs. (Itteni kutatói állását nyugdíjazásáig megtartotta, 1970-ig tudományos főmunkatárs, majd 1991-ig tudományos tanácsadó volt.) 1956-ban védte meg disszertációját, s ezzel megszerezte az orvostudományok kandidátusa tudományos fokozatot.

1959-ben új területre került, az Országos Vértranszfúziós Szolgálathoz (OVSZ), s annak Központi Kutató Intézetében lett a haematológiai osztály főorvosa, ugyanakkor az intézet igazgatója. (Az OVSZ 1955-ben jött létre az Országos Vérellátó Szolgálat jogutódjaként, s az Egészségügyi Minisztérium – tehát a kormányzati egészségügyi irányítás – szervezési, módszertani, pedagógiai és tudományos kutatási alapintézményeként.) 1969-ben tudományos kutatásaiért elnyerte az Akadémiai Díj I. fokozatát.

1970 nyarán a szolgálat átalakulásával létrejött az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet, amelynek ő lett a főigazgató-helyettese, majd másfél évtized után – már mint „a szocialista egészségügy” egyik nagyasszonya – a főigazgatói pozíciót is megkapta.

Tudományos, tudományszervezői és orvosi-közéleti tevékenysége mellett – ti. tanszékvezető volt az Orvostovábbképző Intézetben – előadott a budapesti és pécsi orvosegyetemen, időközben nagydoktor, majd akadémikus lett, pályája során több mint 300 szakcikket jegyzett, már a ’60-as években főszerkesztője lehetett a többkötetes Orvosi Lexikonnak, ami mellett szerteágazó társadalmi funkciókat birtokolt. Aktivitása a ’80-as években már nemzetközi szinten is jelentős volt. Elnöke vagy elnökségi tagja volt tudományos társaságoknak (többek között a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaságnak és a Nemzetközi Haematológiai Társaságnak) és nemzetközi szakmai folyóiratok szerkesztőbizottságában is ott ült. A ’80-as években az USA-val egy időben vezette be a HIV-vírus szűrését Magyarországon, és részt vett az ENSZ Egészségügyi Világszervezete HIV-prevenciós programjainak megindításában.

Természetesen tagja volt „pártunknak” – ahogyan ő is nevezte a Magyar Szocialista Munkáspártot (MSZMP) egyik nagyinterjújában –, 1975-ben bekerült a Központi Bizottságba (KB) is, a végórákban még a KB Tudománypolitikai Munkaközösségében is helyet kapott.

2008. október 31-én Budapesten hunyt el, a Farkasréti temetőben nyugszik.

Életút, tisztségek:

1947. május 3. Sub laurea Almae Matris kitüntetéssel doktorrá avatják a Pázmány Péter Tudományegyetemen.

1947–1950: A Szent Rókus Kórház I. számú belgyógyászati osztályának segédorvosa, majd alorvosa.

1950–1951: A Budapesti Orvostudományi Egyetem (BOTE) I. számú Belgyógyászati Klinikájának gyakornoka.

1951 – 1954. július 1. A BOTE Kórélettani Intézetében aspiráns.

1954. július 1. – 1956: A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézete (KOKI) Kórélettani Osztályának tudományos munkatársa.

1956: Az orvostudományok kandidátusa.

1956–1970: Az MTA KOKI tudományos főmunkatársa.

1959. január 1. – 1970. június 2. Az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatóintézete Haematológiai Osztályának főorvosa, az Intézet igazgatója.

1967. október 6. Bemutatják az Orvosi Lexikon I. kötetét; a lexikon főszerkesztője Hollán Zsuzsa.

1969. május: Megkapja az 1968. évi Akadémiai Díj I. fokozatát.

1970. június 2. – 1985. június 1. Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgató-helyettese.

1970–1978: A Nemzetközi Haematológiai Társaság alelnöke.

1970–1991: Az MTA KOKI tudományos tanácsadója.

1970. július 1. – 1990. augusztus 31. Az Orvostovábbképző Intézet (1985-től Orvostovábbképző Egyetem) Haematológiai Tanszékének tanszékvezetője, egyetemi tanára.

1971: Az orvostudományok doktora.

1972. március 31. Megkapja a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést.

1973. május 11. Az MTA levelező tagja.

1975. március 14. Megkapja az Állami Díjat.

1975. március 22. – 1989. október 7. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.

1975–1988: Az Egészségügyi Tudományos Tanács tagja.

1976. május 7. – 1985. május: Az MTA Elnökségének tagja.

1978–1984: A Nemzetközi Haematológiai Társaság elnöke.

1980. október 31. Megkapja a Szocialista Magyarországért kitüntetést.

1982. március 4-től: A „Magyar orvosok a nukleáris háború megelőzéséért” mozgalom alapító-vezetője.

1982. május 7. Az MTA rendes tagja.

1982–1986: A Nemzetközi Haematológiai Társaság elnöke.

1983. május 17-tól: Az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzéséért Nemzetközi Mozgalom Magyar Nemzeti Bizottságának ügyvezető elnöke.

1985. június 1. – 1990. október: Az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet főigazgatója.

1988. február 3-tól: Az AIDS Egyesület elnöke.

1988. július 14. – 1989. október 7. Az MSZMP KB Tudománypolitikai Munkaközösségének tagja.

1996–2008: Az Európai Akadémia (London) tagja.

2003. augusztus 20. Megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést.