Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Kovács László
1933. október 21-én született a romániai Vulkán községben. Nős, egy gyereke van.
1972-ben elvégezte az MSZMP KB Politikai Főiskoláját.
Nagybátonyban csillés, lakatos, robbantómester, aknász.
1960-tól a KISZ KB munkatársa. 1967-től osztályvezető a Salgótarjáni Járási Pártbizottságán.
1976-1980 között a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának elnöke. 1980-tól a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára.
1985. március 28. és 1989. szeptember 1. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1933. október 21-én született a romániai Vulcan (1918 előtt Zsilyvajdejvulkán, Hunyad vm.) községben. Későbbi pályafutásában nagy szerepet játszott, hogy szülőhelye ismert bányásztelepülés. Szüleivel 1945 után áttelepültek Magyarországra.
Fiatalon a bányászat területén helyezkedett el, az évek során a Nagybátony-szorospataki bányaüzemben dolgozott, volt lakatos, csillés, aknász és robbantómester is. 1960-tól viselt (függetlenített) politikai tisztséget, amikor megválasztották a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) bányaüzemi bizottságának titkárává. 1963-tól a Nógrádi Szénbányászati Tröszt KISZ-bizottságának titkáraként tevékenykedett. 1967-ben már a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Salgótarjáni Járási Bizottságán kapott osztályvezetői, később pedig titkári beosztást.
1972-ben elvégezte az MSZMP Központi Bizottsága (KB) Politikai Főiskoláját, ami egyet jelentett azzal: politikai vonalon számítanak rá. 1976-ban szakszervezeti vonalra helyezték: mintegy négy éven át a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1980-ban a Budapestre került, ő lett a még ekkoriban is jelentős lobbierőt képviselő Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Tisztségében majdnem egy évtizedet töltött. A „szocialista tábor” országaiban a bányászat az erőltetett iparosítás idején kiemelt ágazatnak számított, ám ekkorra már súlyos válságban került. A szakszervezet vezetőjeként Kovács László nem tehetett mást, mint a korszerűtlenné vált ágazat szükségtelenné való munkásait próbálta menteni az elkerülhetetlenné vált bányabezárások következményeitől.
1988 végén, a SZOT vezetési szerkezetének átalakításakor, megválasztották a szakszervezeti szövetség elnökévé is. 1985 márciusában szakszervezeti vezetőként bekerült az állampárt Központi Bizottságába. 1989 szeptemberében maga kérte felmentését párttestületi tagságából.
Életút, tisztségek:
1960–1963: A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) Nagybátonyi Bányaüzemi Bizottságának titkára.
1963–1967: A KISZ Nógrádi Szénbányászati Tröszti Bizottságának titkára.
1967–1976: A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Salgótarjáni Járási Bizottságának osztályvezetője, majd titkára.
1972: Elvégzi az MSZMP Központi Bizottságának (KB) Politikai Főiskoláját.
1976–1980: A Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának vezető titkára.
1980. március 17. – 1989: A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára.
1980. május 9. – 1988. november 4. A Szakszervezetek Országos Tanácsának (SZOT) tagja, a SZOT Elnökségének tagja.
1985. március 28. – 1989. szeptember 13. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1986. november 20. – 1988. december 15. Az MSZMP KB mellett működő Káderpolitikai Bizottság tagja.
1988. november 4. – 1990. március: A SZOT elnöke.
