Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1922. március 19-én született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomát szerzett. A szervetlen kémiai technológia területén tudományos kutatásokat végzett.
1944-1949-ben a BME gyakornoka, tanársegéde, majd adjunktusa. 1949-től a Veszprémi Vegyipari Eegyetemen tanított, ahol 1954-től egyetemi tanár, dékán, majd 1963-ig rektor. 1966-1974 között az MTA Műszaki Kémiai Kutató Intézetének igazgatója volt. 1981-1987-ben a BME rektora. 1964-től az MTA levelező, 1976-tól rendes tagja, 1980-1985 között alelnöke.
Művelődési miniszterhelyettes 1963-1974 között, művelődésügyi miniszter 1974-ben, oktatási miniszter 1974-1980 között.
Kommunizmuskutató Intézet
1922. március 19-én született Budapesten, egy lengyel származású banktisztviselő családjában. Az Eötvös József Főreáliskolában érettségizett, majd a Magyar Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatott tanulmányokat: 1944-ben vegyészmérnöki oklevelet, 1948-ban doktori címet szerzett.
1944 őszén sorkatonai szolgálatra hívták be, vegyvédelmi alakulata a Dunántúlon állomásozott. Karácsonyi eltávozását követően az ostromgyűrűbe szorult fővárosban ragadt, itt érte a harcok befejezése.
1945 tavaszától egyetemén adjunktusi kinevezést kapott, amelyben közrejátszott az egyetemi tanszék hiátusos létszáma, ti. nem volt elég szakember a háborús pusztítás miatt. Ebben az időszakban a felsőoktatási intézmény újraindításának egyik tevékeny kezdeményezője volt.
Az 1947-ben létrehozott Állami Műszaki Főiskolán szakmai szerepet kapott, a Vegyészmérnöki Osztály vezetője lett, majd egy évvel később a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet osztályvezetőjének nevezték ki.
A szovjetek által elvárt erőszakos iparosítás következtében a korszakban számos nehézipari beruházás, és azokat támogató, kiszolgáló háttérintézmény jött létre. Az egyik ilyen a Nehézvegyipari Kutatóintézet volt, amelynek létrejöttében oroszlánrészt vállalt.
1949-től Veszprémben részt vett az önálló egyetem megalapításában (először csak a Nehézvegyipari Szakot helyeztek át a fővárosból a megyeszékhelyre), amely számára a környék vegyipari létesítményei (Ajka, Várpalota, Peremarton stb.) természetes szakmai hátteret biztosítottak.
Az 1940-es évek végétől, az ’50-es évek elejétől a felsőoktatási intézményben számos tudományos pozíciót beöltött: docens, egyetemi tanár, és dékán is volt kétéves megszakítással, amikor a Vegyipari Minisztériumban látott el főosztályvezetői (politikai) funkciót. 1954-ben visszatért Veszprémbe, s folytatta tudományos munkásságát, dékáni tisztét 1961-ig töltötte be, ekkor rektornak választották.
Tudományos pályája mellett mindhárom kommunista pártnak (MKP, MDP, MSZMP) tagja volt. A korszakban párttagság nélkül magas szintű egyetemi, főiskolai, tudományos pozíciót betölteni nem lehetett.
1963-ban minisztériumi vonalra helyezték, a művelődésügy miniszter helyettese lett. 1974 nyarán kinevezték művelődésügyi, majd a minisztérium kettéválasztása után és oktatási miniszterré. Minisztersége után alma materébe, a Budapesti Műszaki Egyetemre került: egyetemi tanár és 1987-ig az egyetem rektora lett. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alelnöki tisztét 1980 és 1985 között töltötte be, kirakatfunkcióként a Hazafias Népfront alelnöke tisztét is beöltötte 1989-ig.
1991-es nyugdíjazását követően, hetvenhat évesen, 1998. augusztus 15-én hunyt el. A Fiumei úti sírkertben helyezték örök nyugalomra.
Főbb művei: Kémiai technológia. II. (társszerző) 1953; A hazai vegyészképzés és a kémiai kutatás történeti áttekintésben. 1978.
Életút, tisztségek:
1948-tól a Magyar Kommunista Párt, a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1944: A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szervetlen Kémia Tanszékének tanársegédje.
1945–1948: A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Általános Kémia Intézetének adjunktusa.
1948 – 1949: A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet osztályvezetője.
1949–1950: A Nehézvegyipari Kutatóintézet igazgatója.
1950–1953: A Budapesti Műszaki Egyetem Veszprémi Nehézvegyipari Karának docense.
1953–1963: A Veszprémi Vegyipari Egyetem (VVE) tanszékvezető egyetemi tanára.
1950 – 1952: A VVE dékánja.
1953. augusztus 15. – 1963: A VVE Szervetlen Kémiai Technológia Tanszékének egyetemi tanára.
1953–1954: A Nehézipari Minisztérium Nehézvegyipari Igazgatóságának vezetője.
1954–1961: A VVE dékánja.
1955 – 1956: A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Elnökségi Titkárságának vezetője.
1960 – 1963: Az MTA Műszaki Kémiai Kutató Laboratóriumának igazgatóhelyettese.
1960. január 16. – 1969. június 4. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja.
1961. március 15. Megkapja a Kossuth-díj III. fokozatát.
1961. július 1. – 1963. december 27. A VVE rektora.
1963. december 26. – 1974. május 13. Művelődésügyi miniszterhelyettes.
1964. április 24. Az MTA levelező tagja.
1966 – 1974. május: Az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetének igazgatója.
1974. május 13. – 1974. június 21. Művelődésügyi miniszter.
1974. június 21. – 1980. június 27. Oktatási miniszter.
1976. május 7. Az MTA rendes tagja.
1980. május – 1985. május: Az MTA alelnöke.
1980. július – 1991: A Budapesti Műszaki Egyetem Kémia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
1981. július 1. – 1987. július 1. A Budapesti Műszaki Egyetem rektora.
1981 – 1989: A Hazafias Népfront alelnöke.
1982. március 25. Megkapja a Szocialista Magyarországért Érdemrendet.
