Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. június 21-én született Budapesten. Belgyógyász szakorvos.
1949-1960 között Budapesten klinikai, kórházi beosztott orvos, a Korányi Kórház adjunktusa. 1960-1972 között a Központi Állami Kórház osztályvezető főorvosa, 1962-1970 között igazgatóhelyettese, 1970-1972-ben igazgató-főorvosa. 1973 végéig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója, majd az intézet élén működő tudományos tanács elnöke.
Egészségügyi miniszterhelyettes 1972-1973-ban, az egészségügyi miniszter első helyettese 1973-1974-ben egészségügyi minisztériumi államtitkár 1973-1974-ben, egészségügyi miniszter 1974-1984 között.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. június 21-jén született Budapesten katonacsaládban. Édesapja és nagyapja tábornok, dédapja katonaorvos volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti Evangélikus Gimnáziumban és a soproni Evangélikus Líceumban végezte. Felsőfokú iskoláit Kolozsváron kezdte meg a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen, ám rövidesen átiratkozott a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karára. Orvosi oklevelét végül a fővárosban, a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg 1949-ben.
Karrierjét segédorvosként kezdte az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben, ezt követően a Fehérvári úti Rendelőintézet alorvosa lett. 1954-ben belgyógyász szakorvos képesítést szerzett, majd egészen 1960-ig klinikai orvosként praktizált. Ekkor a – kiemelt káderek és családtagjaik ellátására szakosodott – Központi Állami Kórház és Rendelőintézet (közismertebb nevén a Kútvölgyi Kórház) belgyógyász főorvosaként kezdett dolgozni. 1962-ben feljebb lépett a szakmai ranglétrán: kinevezték a kórház főigazgató-helyettesének.
A jobb szakmai érvényesülés érdekében (magas beosztású orvosoknál ez kötelező volt a korszakban) belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba. A ’60-as években több alkalommal utazhatott „nyugatra”, ahol különböző szakmai kutatásokat folytatott nyugat-európai egyetemeken, levéltárakban. Ekkoriban Bécsben, Stockholmban, Bolognában is megfordult. 1970-ben – miniszteri és pártbéli javaslatra – megtették munkahelye, a „Kútvölgyi” igazgatójának. Tisztsége teljességgel bizalmi volt. 1972-ben kinevezték egészségügyi miniszterhelyettessé, illetőleg a fővárosi Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatójává.
1973-ban az egészségügyi miniszter első helyettese és a tárca államtitkára, 1974-ben pedig a minisztere lett. Bársonyszékét mintegy tíz éven át betöltötte, 1984 decemberében vonult nyugdíjba. Miniszterségének egyik legnagyobb orvos-egészségügyi sikere a Magyar Pszichiátriai Társaság létrehozásának támogatása volt. A politika világából való hátralépését követően folytatta szakmai munkáját, egészen 1993-ig az orvostudományi egyetemen töltött be intézetigazgatói posztot. Az évek során számos tudományos konferencia előadója volt, szerkesztett szakmai műveket, könyveket írt.
A rendszerváltoztatást követő első szabadon választott miniszterelnök, Antall József rákbetegségét kezelő orvoscsoport tagja volt 1990 és 1993 között.
Kilencvenegy éves korában, 2014. június 12-én halt meg, a Kerepesi temetőben búcsúztatták.
Életút, tisztségek:
1965-től a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1949: Általános orvosi oklevelet szerez.
1949 – 1950: Segédorvos az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben.
1950. május – 1954: Alorvos a Fehérvári úti Rendelőintézetben.
1954 – 1955: Az MDP Pártfőiskolájának orvosa.
1957–1959: A Korányi Frigyes és Sándor Közkórház adjunktusa.
1960. január 1. – 1964: A Központi Állami Kórház és Rendelőintézet belgyógyász főorvosa.
1962 – 1970. július: A Központi Állami Kórház és Rendelőintézet igazgatóhelyettese.
1968: Kiváló orvos kitüntetésben részesül.
1970. július – 1972. július 1. A Központi Állami Kórház és Rendelőintézet igazgatója.
1972. július 1. – 1973. augusztus 15. Egészségügyi miniszterhelyettes.
1972–1974: A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója.
1973. augusztus 15. – 1973. november 1. Az egészségügyi miniszter első helyettese.
1973. november 1. – 1974. február 14. Egészségügyi minisztériumi államtitkár.
1974. február 15. – 1984. december 6. Egészségügyi miniszter.
1977: Címzetes egyetemi tanári címet kap.
1985 – 1993: A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvostörténeti és Társadalomorvostani Intézetének igazgatója.
2000: Professor emeritus címet kap.
Főbb művei: Fejezetek az orosz–magyar orvosi kapcsolatok múltjából. Társszerző Tardy Lajos. Medicina, Bp, 1960; Az orvoslás kultúrtörténetéből. Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba–Budapest, 1997.
