1952.
Politikai Bizottság
Bognár , Kritika, 1987:8
"Rákosiék nyilván féltek abban az időszakban attól, hogy Berija, aki az orvosperek atyja volt a Szovjetunióban, ide is kiterjeszti ezt az antiszemita intézkedéssorozatot, amely úgy látszik, Magyarországon is elég közismertté vált. Nekem akkor be kellett vinnem a Politikai Bizottság elé egy anyagot a belkereskedelem káderösszetételéről . Ez volt a címe. Az Államgazdasági Osztály vezetője Friss István volt. Fölhívtam és mondtam neki: te Pista, nem lehetne egy kicsit halasztani? Most itt van ez az orvosper meg egyéb dolgok, én nem akarok a részletekbe belemenni, te biztos jobban tudod, de a helyzet az, hogy tele vagyok zsidókkal. Olyan mértékig, hogy el se lehet képzelni. Hát hol legyenek zsidók Magyarországon, ha a belkereskedelemben se? Ebből nagy baj lesz! Erre Friss azt mondta: muszáj, párthatározat! Még olyan telefonok jöttek Kovács István részéről, aki káderes volt akkor, hogy mindenkinek az eredeti neve is kell, mert hátha időközben magyarosított. De ha gyanús a dolog, akkor az apja nevét is meg kell adni, s tovább, majdnem Nürnbergig menő szempontok szerint. Nem lehetett mást tenni, összeállítottuk a főosztály-, osztály- és a többi vezetők listáját. Persze egy seregről kiderült, hogy zsidó, akiről én se tudtam, hogy az. A neve rendben volt, én igazán nem tudtam, ekkor derültek ki ezek. Megnézem, te jó Isten -mondom- ebből mi lesz. Szerdai napon volt akkor a Politikai Bizottság ülése, szerda délelőtt. Gyakran megtörtént, hogy Rákosi egy héten kétszer-háromszor szakkérdésekben telefonon megkérdezett engem. Most is felhív, és azt mondja: mondd, kedves komám, hol van ez a te minisztériumod? -Ha el nem tolták az éjjel, itt van a Vörösmarty téren. - Azt mondja, hol a Vörösmarty téren, Tel Avivban? Ez volt a pszichológiai megdolgozás, hogy felvezesse a témát és megpuhítson. Akkor még mondtam valamit, de közbeszólt: különben majd délután megbeszéljük, és valami mást kérdezett. Bemegyünk délután a Politikai Bizottság elé, s ott ült Rákosi , Gerő , Révai és Farkas a fő helyeken és én velük szemben. És elkezdik, hogy ki a zsidó, ki nem zsidó. Hát mit csináljunk? Mondom nekik, azért van ennyi zsidó, mert Magyarországon a honfoglalás korától kezdve a kereskedelmet általában idegenek csinálták, már akkor is mindig másokra hárult az, mert a magyarok nem szerették a kereskedelmet. Izraeliták, görögök, örmények stb, végig a magyar történelemben. Aztán a XIX. században kezdődött a kapitalizálódás és a polgosodás, a dzsentri nem ment kereskedelmi pályára, keletkezett egy nagy űr, amit kitöltöttek a zsidók. Ebből lett a kereskedelem elzsidósodása, ha tetszik, és a többi olyan területé, amelyet a magyarok magukra nézve méltatlannak tartottak. És tovább magyarázom. Kérem szépen, mondom, tessék elolvasni a Szent Péter esernyőjében Mikszáthnál, ahol még a bátaszéki polgármester is azt mondja: gyönyörűen városiasodunk, már zsidónk is van. A másik, a tolnai polgármester pedig rálicitált: nekünk nemcsak, hogy zsidónk van, hanem már házat is vett a Főtéren. Szóval, ez volt a helyzet, és -mondom- itt van most egy másik rendszer, és azt tudomásul kell venni, hogy nem lehet ilyen rövid idő alatt változtatni. Miért -mondom és végignézek rajtuk- más területet talán oly nagymértékben elkerülték a zsidók? Hallgatnak. Mit csináljak? Megint beszélek és jön Eötvös Károly és vele a múlt századvég meg a századelő egész magyar történelmi fejezete. Egy órája beszélek, ezek csak hallgatnak. Másfél órát hagytak beszélni. Én utólag úgy regisztráltam, hogy ők is érveket kerestek, de nekik más érvrendszerre lett volna szükségük. Ők a magyar nemzeti demokratikus oldalról való érvelést akarták hallani tőlem, abból reméltek kapni valami anyagot. Másra nem tudok gondolni, mert ezeket az irodalmi, történeti példákat ők is ismerték. Hiszen akkor ez nem volt ismeretlen dolog Magyarországon. Ők is jól tudták, hogy én ezt tudom. Végre másfél óra múlva azt mondta az öreg: na jó, hagyjuk most ezt a kérdést, fél év múlva térjünk rá vissza. Te pedig értsd meg, hogy ezt nem lehet így csinálni. Mondom, jó, jó. És akkor valahára elengedtek."
